Megfordult a fejemben, hogy ezt a sztorit nem írom meg, de utána arra jutottam, inkább összetöröm pár elképesztően naiv szülő illúzióit a poszt elején. A történet ugyanis zseniális.


Nem mi vagyunk

Kedves szülő! A 17-18 éves gyereked bizony iszik. De mint a gödény. Valószínűleg cigarettázik is, talán még drogozik is. Sőt, ha nem vagytok olyan viszonyban, simán kamuzik is neked erről.

Szóval ne kapj szívrohamot, ha azt mondom, hogy gyereked valószínűleg már behatóan megvizsgálta, hogy néz ki egy korábban Becherovkával töltött pohár alja. Nyugi, a korosztály legnagyobb része amúgy is túl keserűnek találja a löttyöt.

Nagyobb érdeklődésre adhat okot, hogy most az egész évfolyam a tanárok jelenlétében hajtott le 3-3 Becherovkát…

Ne, ne, ne rohanjatok el, ne jelentsétek fel az AKG-t, várjatok! Legalább olvassátok végig az írást előtte! Nekem az mindig jó, másrészt szerencsétlen tanárok ártatlanok az ügyben!

(Bizonyára csak úgy arra jártak… neeeeeem.)

Nem tudom, melyik olvasóm járt már a Karlovy Vary-i Becherovka-múzeumban. A hely inkább jól összerakott marketing-körbevezetés, mint múzeum, az én csoportom esetében szörnyű angolságú nőcivel súlyosbítva. A poén a végén jött: kóstoltatás.

Jól olvastátok! Háromféle Becherovka-terméket volt szerencséje a nagyérdeműnek lehúzni, miközben a… szórakoztatóan rossz dokumentumfilmet nézték. Ez akkor és ott derült ki a tanároknak is, reakcióik tanulmányt érdemeltek volna – sajnos nem az évfolyamvezető csoportjában voltam (két csoportban mentünk), az ő arca ugyanis állítólag egyre és egyre szórakoztatóbbá vált, ahogy az első… második… harmadik pohár érkezett a társasághoz.

Olyannyira, hogy az első csoport tanárai és diákjai egy emberként várták, hogy kilépjen az ajtón. Konkrétan fényképezőgépekkel a kézben!

Nem hibáztatok senkit emiatt, ez ugyanis nem szerepelt a programban, amit kaptak (bár itt az első úti beszámoló említi a kóstolót – az ötödik találat), ott helyben az egészet szétverni pedig közel sem lett volna elegáns. Ha valaki még mindig problémázik, a második bekezdésre utalnék vissza.

Hogy ki ivott, ki nem, nem tudom (ne legyünk naivak, alsó hangon 95%-ra tenném). Ezt mindenkinek magának kell megkérdeznie, megbeszélnie – remélem, kevés az a naiv szülő, akit meglep, hogy gyermeke ebben a korban már ivott ilyet.

A Csukás István-féle ruhaszárítókötélhez méltó módon viselkedő italok után szerencsére nem vágta szét senki a programokat. Viccesnek mindenesetre baromi vicces volt – és legalább belénk diktáltak reggeli után egy banánt, így nem éhgyomorra ment az egész.

„Jó volt, csak ne lenne benne ez a vegyszer” – nyilatkozta valaki a citromosról, a benne lévő alkoholra utalva.

Prágai utunkról lesz még több írásunk is.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkoljd az Alternativity-t Facebookon! Az új posztok mellett szubjektív válogatás aktuális oktatásügyi írásokból, valamint rövidhírek is olvashatóak!

Amennyiben vendégírással szeretnél jelentkezni vagy kérdésed van, a toonormal(kukac)citromail.hu címen érhetsz el.