Bizonyos szint felett szerintem már értelmetlen a soha nem használt, elvont szavak magoltatása nyelvórákon. Lehet, hogy ez az a bizonyos „magas szint”, de ennél sokkal többet érne egy állandó beszélgetéses óra, mert ott az ember bizony belebotlik számára ismeretlen szavakba, amiket használni is akar.
B2? C1? Utóbbira felkészítés? Nyelvvizsga, érettségi? Persze, ha az ezekkel járó, aggasztóan tipikus, már-már bemagolhatóan ismétlődő feladatsorokkal és feladattípusokkal foglalkozunk, akkor menjen csak a favágás, hiszen ehhez ez kell – bár megkérdőjelezném, hogy ez a nyelvtudás megfelelő mércéje. Persze, mindent számon kér, de hogy?
Most persze feltételezzük, hogy nem a papírért tanuljuk a nyelvet. Ebben az esetben viszont szeretném elővenni egy közelmúltbéli élményemet, ahogy az orvosinál várakozva páran szódolgozatra készültek. Kellően magas angol csoportról beszélünk, s mivel én úgy tudok angolul, hogy „klasszikusan” igazábó sosem tanítottak (ilyeneket írok, C1 megvolt, emelt érettségi is, bár „megszívtam”), érdekelt, hogy hogyan is megy ez.
Az érdekes az volt benne, hogy a totálisan elvont és soha nem használt szavakat, amiket meg kellett tanulniuk, mind el tudtam volna mondani angolul, de tízből kilencszer más angol szót használtam volna a kifejezésükre. És tényleg, elvolt dolgokról beszélünk, olyanokról, amik a lehető legritkább esetben kerülnek elő.
Vérző fejű részeg a cseh éjszakában (első rész)
Nem látom az értelmét az ilyenek magoltatásának, mert szerintem ezer százalék, hogy csak a passzív szókincs sorait fogják erősíteni. Ezen, a B2 és C1 közti nyelvi szinten szerintem a szókincset olyan szavakkal érdemes bővíteni, amit a tanuló használni akar.
Hogy ez hogy derül ki? Beszélgetéssel. Persze annak is beszélgetős órák, nyolcadik után speciel nekem a kis külön csoportomban csak az volt, szerintem remekül jártam vele.
Miért jó ez? Beszélgetés közben az ember szeretné kifejezni magát, és amennyiben megakad, természetesen a körülötte lévők, elsősorban az oktató ki tudja segíteni. Az egy dolog, hogy ez interaktív, sokkal fontosabb, hogy így olyan szavak kerülnek terítékre, amit a tanuló használni akart. Azok a szavak, amiket egyébként használna egy anyanyelvi beszélgetésben, nyilvánvalóan fontosak számára, így sokkal nagyobb valószínűséggel „ragadnak meg”, válnak az aktív szókincs részévé.
Egy nagyon fontos feltételét látom persze ennek: elég jól kell tudni hozzá kommunikálni azon a nyelven, hogy ne kelljen minden mondatban megkérdezni valamit, mert egyrészt akadozóvá és terhessé válik az egész, másrészt a nyolcszázezer megkérdezett szó bizony el fog veszni, mondtam is bármit korábban – volt már szerencsém tapasztalni.
Persze én leszek az első, aki elismeri, hogy a visszafogottabb, zárkózottabb tanulóknál ez nem működik jól. Gonoszul csak annyi merül fel bennem: használnák ők a nyelvet egyáltalán?
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold az Alternativity-t Facebookon! Az új posztok mellett szubjektív válogatás aktuális oktatásügyi írásokból, valamint rövidhírek is olvashatóak!
Amennyiben vendégírással szeretnél jelentkezni vagy kérdésed van, a toonormal(kukac)citromail.hu címen érhetsz el.
Utolsó kommentek