Az AKG-nak saját történelemkönyve van, mert ugyebár miért is használna valami hétköznapit. Ez a tankönyv márpedig azért is különleges, mert forrásokra alapszik, olyannyira, hogy az összegzésen kívül (kb. 2-4 oldalas témánként) más „klasszikus” anyag nincs is benne. Az egy dolog, hogy ez hatalmas terhet ró a tanárra, mivel a könyvből önmagában lehetetlen felkészülni egy dolgozatra, sokkal érdekesebb számomra az, hogy ugyanazt a nyelvezetet kell befogadnia egy hetedikesnek meg egy tizenkettedikesnek.
Készülj fel ebből a polgári Európáról szóló dolgozatra!
Látom lelki szemeim előtt a "Csak ki igényelhet kézcsókot az Úriasszonyok könyve szerint?" hárompontos kérdést...
Ez elsősorban azért van így, mert a négy epochális évben az egész történelmen végigmegyünk (konkrétan napjainkig), majd a nyelvi év utáni két évben az érettségire készülve ismét megtesszük ugyanezt. Most nem boncolgatnám, hogy ennek így van-e értelme. Ami azonban ennek az írásnak a tárgya, az elsősorban az, hogy így az ókorral foglalkozó kötet hetedikben és tizenkettedikben is előkerül.
A forrásokat most hagyjuk (már írtam arról egyébként, hogy a jegyzetekből és az összegzésből lehetetlen felkészülni, a lényeg ugyanis a feladatlapokon van illetve a magyarázatban hangzik el, a pótlást kb. reménytelenné téve így), az összegzésre szeretnék fókuszálni. Konkrét idézetekkel szolgálnék:
Testrészek és tulajdonságok változásai (21. oldal): „Az emberré válás során folyamatosan növekedett a testmagasság, de még ennél is nagyobb mértékben nőtt az agytérfogat. Még fontosabb az agy külső rétegének, az agykéregnek kialakulása, majd redőzötté válása, amellyel tovább növekedett a felszíne. Számos állatnak a testéhez képest nagyobb az agytérfogata, mint az embernek, de agya kevésbé barázdált. A társas érintkezés, együttműködés következtében kényszerült rá az ember az ismeretek megosztására, a kommunikációra, a fogalmak egyre finomabb megkülönböztetésétre és kifejezésére, szimbólumok használatára, végső fokon egyre magasabb rendű gondolkodásra késztette. E folyamat során, erre a célra fejlődött ki az agy.”
A császárság kora (202. oldal): „Augustus uralkodása alatt az egyeduralom és a princeps jogosítványai még formálódóban voltak. A hatalom megerősítésére és kiterjesztésére két módszer adódott: egyik a bürokrácia szerepének növelése a senatus feladatkörének rovására, a másik pedig a császárhoz hű hadsereg készenlétben tartása.”
Nem vagyok benne biztos, hogy az átlag hetedikes megérti ezt a nyelvezetet kellőképpen.
Egyáltalán, miért kell ugyanazt a könyvet, ugyanazt a részletességet, szóhasználatot, információt kapnia egy hetedikesnek és egy tizenkettedikesnek? Persze, most mondhatjuk, hogy de hát nem is a tankönyvből készülünk, tanulunk, szinte teljesen csak forrásfeldolgozásról szól, de felmerül a kérdés: minek, miért? Miért nincs egy rendes, összegzős, tárgyilagos tankönyvünk (is)? Volt olyan, aki külön vett egy másikat, mert abból legalább lehetett tanulni. Mai fejjel én is megcsináltam volna.
Foglalkozol-e azzal, amit utálsz?
Tárgy vagy tanár? Melyiket utáljuk meg?
Miből és mit tanítana Hoffmann Rózsa?
Az összegzés hosszáról és részletességéről annyit, hogy a dominatustól Róma pusztulásáig tartó, több mint 150 éves periódusra a tankönyv kevesebb, mint 2 oldalt szán.
A tankönyv hátulján olvasható melldöngetés és „nekem-van-igazam” soraiból is idéznék: „A hagyományos történelem tankönyvek (sic!) ugyanis a történelmet szinte kizárólag csak megtanulandó tananyagként kezelik, azaz – eltekintve a néhány forrásfeldolgozó órától – a rövid forrásidézetek csak illusztrálják, bizonyítják a tankönyv állításait. Holott a történeti gondolkodás módszere éppen fordított: elsődlegesek a források, s ezek elemzése útján jutunk az általánosító következtetésekhez. Tankönyvsorozatunk kötetei ezért nemcsak tanulásra, hanem a tananyag feldolgozására, munkatankönyvként is használhatók.” (kiemelések az eredetiben, nem tőlem)
Két dolog: történelmet tanítunk, nem kis történészeket gyártunk, a matematikát is megtanítjuk, nem matematikusokat képzünk a gimnáziumban. Értem és értékelem a „használd az agyad” irányába eltolt elképzelést, de ez esetben a ló túloldalára estek a koncepcióval: nem tanításilag, mert az óra folyamán a tankönyv ezirányú alapvető hiányosságait a tanár lefedi, hanem mint tankönyv vall ez a papírhalom kudarcot, felkészülni ugyanis nem lehet belőle, tanulni nem lehet belőle – ugyanis nincs mit megtanulni benne. A számonkérés és ezáltal a leadott anyag (szerencsére…) jóval részletesebb, mint a könyv tartalma.
Munkatankönyvnek jó lenne. Bár mi is annak használnánk! És ne ugyanazt nyomnánk 14 és 18 évesek képébe!
Érdekel Róma történelme és tudsz kellőképp angolul? Hallgasd ezt, rohadt jó.
Az AKG az AKG történelemkönyveiről
Az AKG történelemoktatásáról az AKG weboldalán
--
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold az Alternativity-t Facebookon! Az új posztok mellett szubjektív válogatás aktuális oktatásügyi írásokból, valamint rövidhírek is olvashatóak!
Amennyiben vendégírással szeretnél jelentkezni vagy kérdésed van, a toonormal(kukac)citromail.hu címen érhetsz el.
Utolsó kommentek