Alternativity

Megfordult a fejemben, hogy ezt a sztorit nem írom meg, de utána arra jutottam, inkább összetöröm pár elképesztően naiv szülő illúzióit a poszt elején. A történet ugyanis zseniális.

Nem mi vagyunk

Kedves szülő! A 17-18 éves gyereked bizony iszik. De mint a gödény. Valószínűleg cigarettázik is, talán még drogozik is. Sőt, ha nem vagytok olyan viszonyban, simán kamuzik is neked erről.

Szóval ne kapj szívrohamot, ha azt mondom, hogy gyereked valószínűleg már behatóan megvizsgálta, hogy néz ki egy korábban Becherovkával töltött pohár alja. Nyugi, a korosztály legnagyobb része amúgy is túl keserűnek találja a löttyöt.

Nagyobb érdeklődésre adhat okot, hogy most az egész évfolyam a tanárok jelenlétében hajtott le 3-3 Becherovkát…

Ne, ne, ne rohanjatok el, ne jelentsétek fel az AKG-t, várjatok! Legalább olvassátok végig az írást előtte! Nekem az mindig jó, másrészt szerencsétlen tanárok ártatlanok az ügyben!

(Bizonyára csak úgy arra jártak… neeeeeem.)

Nem tudom, melyik olvasóm járt már a Karlovy Vary-i Becherovka-múzeumban. A hely inkább jól összerakott marketing-körbevezetés, mint múzeum, az én csoportom esetében szörnyű angolságú nőcivel súlyosbítva. A poén a végén jött: kóstoltatás.

Jól olvastátok! Háromféle Becherovka-terméket volt szerencséje a nagyérdeműnek lehúzni, miközben a… szórakoztatóan rossz dokumentumfilmet nézték. Ez akkor és ott derült ki a tanároknak is, reakcióik tanulmányt érdemeltek volna – sajnos nem az évfolyamvezető csoportjában voltam (két csoportban mentünk), az ő arca ugyanis állítólag egyre és egyre szórakoztatóbbá vált, ahogy az első… második… harmadik pohár érkezett a társasághoz.

Olyannyira, hogy az első csoport tanárai és diákjai egy emberként várták, hogy kilépjen az ajtón. Konkrétan fényképezőgépekkel a kézben!

Nem hibáztatok senkit emiatt, ez ugyanis nem szerepelt a programban, amit kaptak (bár itt az első úti beszámoló említi a kóstolót – az ötödik találat), ott helyben az egészet szétverni pedig közel sem lett volna elegáns. Ha valaki még mindig problémázik, a második bekezdésre utalnék vissza.

Hogy ki ivott, ki nem, nem tudom (ne legyünk naivak, alsó hangon 95%-ra tenném). Ezt mindenkinek magának kell megkérdeznie, megbeszélnie – remélem, kevés az a naiv szülő, akit meglep, hogy gyermeke ebben a korban már ivott ilyet.

A Csukás István-féle ruhaszárítókötélhez méltó módon viselkedő italok után szerencsére nem vágta szét senki a programokat. Viccesnek mindenesetre baromi vicces volt – és legalább belénk diktáltak reggeli után egy banánt, így nem éhgyomorra ment az egész.

„Jó volt, csak ne lenne benne ez a vegyszer” – nyilatkozta valaki a citromosról, a benne lévő alkoholra utalva.

Prágai utunkról lesz még több írásunk is.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkoljd az Alternativity-t Facebookon! Az új posztok mellett szubjektív válogatás aktuális oktatásügyi írásokból, valamint rövidhírek is olvashatóak!

Amennyiben vendégírással szeretnél jelentkezni vagy kérdésed van, a toonormal(kukac)citromail.hu címen érhetsz el.

Valaki nemrég frappánsan azt jegyezte meg: „az AKG-ban mindent mindig másképpen kell nevezni”. Ha eszembe jut, amit én írtam annak idején, miszerint „más kötelező, mint máshol”, az ember egy csöppet elgondolkodik.

Hűűhűű, felismered ezt?

Mert ugye senkit sem érdekelne, hogy tábor helyett témahétnek hívjuk egy hetes prágai utunkat, de azt az apróságot nem szabad elfelejteni, hogy a témaheteket értékelik. Ó, mit csináljon a szerencsétlen tanerő, amikor voltaképp egy egyhetes, érdekes városnézést kell valahogy értékeltetnie, mert hát muszáj neki?

Hát persze, hogy feladatlapokat osztogat a prágai várban és a fürdővárosban! Plusz, hogy az élmény teljes legyen, esszét írat egy totálisan ide nem illő témához (bár megpróbálja kapcsolni azzal, hogy az idézetek cseh szerzők tollából származnak), az egészet pedig egy irodalomjeggyé fabrikálja.

Megértem és sajnálom a tanárokat ilyenkor, mert hát bizonyára ők sem vennék szívesen, ha a nyaralásról hazatérve dolgozatot íratna velük az utazási iroda. Annyira meleg sem volt, hogy heveny agylágyulás áldozataivá váltak volna, a helyzet csupán az, hogy a témaheteket muszáj értékelni, ennek meg egy témahétnek kell lennie.

De miért?

Komolyan olyan fontos, hogy erre is jegyet kapjunk? Nem lehetne csak jól érezni magunkat, összerázni a brancsot és a tábort tábornak hívni?

Persze, vannak tanulós táborok is, de ez egyáltalán nem az volt. Szintén vannak nyári, extra pénzes elutazások, de ott meg nincs ott mindenki – más kategória. Ott viszont legalább nincs dolgozat.

Látom is lelki szemeim előtt, ahogy az alternatív oktatás apostolai létfontosságú elemként, többszörösen pirossal aláhúzzák a témaheteket és „elutazós témaheteket” valamiféle nagy tervezetben.

Nem, ebből nem szabad engedni! Inkább a negyvennyolcból, de ezt nem adjuk! Ha ez nincs, értelmetlenné válik az elutazás!

És most legyünk őszinték: mennyit is számít ez az év végi irodalomjegyben? Minimálisat. A legtöbben nem fogják komolyan venni, amit teljességgel meg is értek. A tanárokat is megértem, nincs választásuk. Az alternatív oktatás azon apostolait azonban már nem, akik ezt kitalálták és máig nem változtatták meg.

Prágai utunkról lesz még több írásunk is.

Hölgyeim és Uraim! Nehéz úgy érni nyáron az iskoláról, hogy nem vagyok ott. Még az évértékelés befejezésével is lógok. Örömmel jelenthetem azonban, hogy hőn szeretett iskolám még szeptember elsejét sem várja meg, hogy valami őrültséggel lepjen meg.

Azt hiszem, a kép nem igényel kommentárt

Lesz tanévkezdés előtti táborunk, megyünk Prágába. Erről a csodáról önmagában nem írnék, remélhetőleg utólag lesz sem semmi botrány, amiről írhatnék. Ezt persze itt és most még nem tudhatom, és ugyebár valószínűleg lesznek nagy ivászatok. Hogy hogy merészelek ilyet feltételezni? Ó, hát most nem írattak alá velünk egy papírt, hogy józanságot fogadunk, így a részegeskedés egyetlen, csillogóan fénylő gátja oda!

Ja, hogy akkor is ittak, cigiztek, satöbbi. Óóóóóóóó.

A lényeg persze nem ez, bár ez is egy csodálatosan WTF e-mailből származik. Nem tudom, hogy vagytok illetve voltatok vele, de én a nyár legutolsó napját nem szeretném a táborból hazafelé jövet, a buszon hosszasan döcögve tölteni. Ha már másnap kezdődik a tanév, szeretném a végső pihenőnapon jól érezni magam, azt csinálni, amit szeretnék, azokkal, akikkel szeretném. Nem a buszon fáradtan hazafelé zötyögve, hogy már másnap kezdődjön is a mókuskerék.

Sajnos ez most így alakult, harmincegyedikén jövünk vissza. Ezt meg is tudnám érteni, ha nem SZÍVESSÉG lenne. Hogy miről beszélek?

„FONTOS: Azzal a feltétellel tudtunk 5 éjszakás tábort szervezni, hogy a 12. évfolyam szeptember 1-én (csütörtökön) 8.00-kor hiánytalanul, frissen, fitten megérkezik az iskolába, az első tanítási napra!!! Mivel a hétvégéig csak két tanítási nap lesz, a tábort kipihenni csak ekkor lehet:)”

Hogy mi hogy tessék HE??? Kérte ezt valaki?
Komolyan kérdezem. „Azzal a feltétellel” tudtátok így szervezni? Kérte valaki, hogy öt éjszakás legyen? Volt közvéleménykutatás? Ha volt, engem tutira kihagytak belőle! Meg azokat is, akikkel beszéltem a dologról!

Ja, és azok, akik ezt kérték, akiknek kedvéért ezzel a csodás feltétellel elintézték, tudták, hogy ennek ára az lesz, hogy az év utolsó napját Prágából visszadöcögve fogják tölteni?

Az egy dolog, hogy az év eleji, tantervbe beleépített tábor miatt elveszik 5 nap a nyárból. Az egy másik, hogy ehhez „jófejségből” hozzácsapnak még egyet, ami egyébként a szünet utolsó napja. Ó, és azt tudtátok, hogy nem egy helyen hétfőn, azaz ötödikén kezdik a tanítást? Köszönjük, AKG!

Édes drágáim, ezt nem hiszem el! Még csak el sem kezdődött a tanév, de máris tölthetem vitriolos pennám! Hogy elszaladt ez a nyár! Hohó, de elszállt!

Welcome to 2011/12.

I AM BACK.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkoljd az Alternativity-t Facebookon! Az új posztok mellett szubjektív válogatás aktuális oktatásügyi írásokból, valamint rövidhírek is olvashatóak!

Amennyiben vendégírással szeretnél jelentkezni vagy kérdésed van, a toonormal(kukac)citromail.hu címen érhetsz el.

Nyomj a tizenhat éves elé egy pontozott vonalat, ahol vállalja, hogy nem fog inni a táborban. Garantálom: szarni fog rá.

Sok abszurd dolog történik az AKG-ban, de ez a húzás már tényleg nevetséges volt. Előrebocsátom, nem is működött. A tanárok is szartak rá. A szokásos, kvázi-hipokrita hozzáállás. Tudniillik, a tizedik év eleji tábor egy elképesztően nevetséges fiaskót hozott a tanároknak, ugyanis miután kijelentették, hogy nincs utolsó esti program, mivel elkaptak pár embert vízipipával, hosszú órákra eltűntek lelkizni a tettesekkel. Addig a fél évfolyam a Balaton partján vodkázott, a másik fele a csajoknál beszélgetett. Ja, voltak páran, akik üvöltöztek egymással a folyosón. A dolog onnan lett érdekes, amikor az elméletileg takarodó után egy órával (a tanárok még mindig sehol) beállítanak a vodkázók. Ebből mi csak annyit vettünk észre, hogy a folyosó közepén fekszik kiterülve egy lány, aki félrebeszélt a részegségtől (nem viccelek, a Harry Potter-könyvekről próbált némi zavaros fejtegetésbe kezdeni). Két órával a takarodó után a patrónusok befejezték az agymosást és jöttek leellenőrizni a helyet. Felteszem, azt hitték, már mindenki alszik. Komolyan tévedtek, hozzánk pont akkor állítottak be, amikor egy telefon kamerájával röhögve vettem fel két remekül szórakozó osztálytársam. Egy nappal korábban megengedtem magamnak azt a mondatot, hogy ’máris megyek, de előtte befejezem ezt a történetet, mert különben úgy hangzana, mintha utasítást teljesítenék’ – ma inkább kussoltam, bár ilyenkor is csupán hipokritaként tudom értékelni azokat a tanárokat, akik rám hegyezik ki a problémáikat.

Kissé hosszúra nyúlt a bevezető. Lényeg a lényeg, az év végi témahét némileg veszélyben volt ilyen mentalitás és tehetetlenség mellett. Mit találtak ki a patrónusok?

„[A táborok során használt "tiltott szerek" olyan szinten burjánoztak el, hogy a helyzet lassan tarthatatlanná és vállalhatatlanná válik. Mindennek ellenére most elutazunk, mert vannak sokan, akik nem érdemelnék meg, hogy ne tegyük.] A gyerekeknek egyénileg kell eldönteniük, hogy tudják-e vállalni a szabályok betartását. Mindenkinek alá kell írni a vállalását vagy nem vállalását annak, hogy el tud-e tölteni 5 napot és négy éjszakát anélkül, hogy alkoholt, cigarettát vagy egyéb tudatmódosító szert hoz magával illetve él vele. (Ide tartozik a vizipipa (sic!) is.) Aki ezt nem tudja vállalni, az itthon marad és 5 napos egyéni feladatot kap.

[…]
Szeretnénk, ha támogatnátok ebben bennünket!”

Ezt egyes kultúrákban marhaságnak nevezik, egyes szülőktől röhögés fogadta. Volt olyan, akinek reakciója szerint „nagyszerű, mert így a gyerekeknek szavukat kell adniuk és megérzik ígéreteinek súlyát”. Az illető vagy kolostorban nevelkedett, vagy nem volt kamasz, vagy kicseszett magányosan élte le tinédzseréveit.

Egyezzünk meg abban, hogy ez nevetséges. Egyrészt azért, mert már millió példa mutatta, hogy semminek sincs semmilyen következménye. Másrészt, mert a hozzám hasonló „anyátokfogsporttémahétremenninehogymárötnapigipariszintenégessetek” vagy „mirejóatémahéthagyjatok”-típusú hozzállással bíró osztálytársak kellőképp nagy arccal megtehetik, hogy széttárják a karjuk és kijelentik, hogy „sajnos nem vállalom, nem megyek témahétre”. Én is majdnem megcsináltam, de végül más okból nem mentem.

Egyébként ha valaki ezek után azt hiszi, hogy a gyerekek meghunyászkodtak, akkor az illető nagyon téved. A következő beszámolót egy beszélgetésből ollóztam össze, ezúton kösz a forrásnak.

Nem volt botrány, mindenki rájött arra, hogy ha uccsó éjszaka basznak/szívnak be, akkor már úgyis mindegy - mellesleg le se buktak, pedig olyan éjféltájban elég hangosan randalíroztak egyesek (am asszem a beszívás vízipipa volt, de mondom, nem lett belőle semmi, rá se jöttek - ha meg igen, akkor nem nagyon érdekelte őket). A cigi ment végig, patrónusok már le se szarták... mesélték, hogy a kiránduláson volt egy szabad óra, és mindenki "el akart menni sétálni"... erre a patrónusok, akik ott voltak csak annyit mondtak, hogy tudják, mit csinálnak igazából, de mindegy, menjenek... valószínűleg már kurvára nem érdekli őket az egész, csak ne kelljen már nyomozni. A tábor úgyis elég nagy volt, ha csak nincs mindenhol térfigyelő kamera, úgyse tudtak volna mindenkit szemmel tartani - azaz a szokásos: megy a duma de könnyebb félrenézni. Mennyire nem meglepő. Elég visszás stratégiának tűnik, hogy aláíratnak velünk valami szart - amiben persze mindenki úgy hazudik, ahogy akar (és ezt az évfolyam háromnegyede meg is tette) - aztán meg bele se szarnak. I. szerint ez a "nagy bizalom"... a nagy túrót! Többen jelezték a patrónusoknak, hogy vagy teljesen leszarják, vagy bekeményítenek, de nem igazán esett le nekik - vagy nem akart nekik leesni. Persze mindenkinek kényelmesebb ez... az undorító az, hogy a szülőknek is. Hol elitsuli ez már? És ha ennyire leszarják, akkor minek íratták alá azt a papírt?! Azt hiszik, hogy majd valaki attól rosszul érzi magát, hogy megszegte? Azt, hogy hirtelen - kb. 4 év után - feltámad benne a lelkiismeret? Nevetséges.

Ismétlem, a fenti bekezdés nagyrészt nem az én szavaimból áll. Beleszőttem pár hozzászólásom, de ez összességében fedi az évfolyam „értelmesebbjének” álláspontját erről a nevetséges ötletről.

A liberális oktatás – a jutalmazás és büntetés hiánya – zsákutcába került.