Ezennel befellegzett az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumnak. Kóklerek és tájékozatlanok lehet, hogy azt mondanák nektek, hogy még mindig ott áll a Raktár utca 1. alatt, tovább lengetve „a szabad iskola” zászlaját, de ne higgyetek ezeknek az embereknek: ez már nem az az iskola. Ebben az iskolában olyan szinten kezdtek el lopni, hogy a vezetőség kamerákat szereltetett fel. Péntek délután huszonötöt számoltunk, de még nem végeztek a munkások.

Nem is tudom, hol, mivel kezdjem. Több gócpontja is van ennek a történetnek. Egyrészt az, hogy természetesen nem minden idejáró gyerek deviáns, sőt: azonban néhány, szándékukat jól leplező, szervezett tolvaj mégis itt van, hiába relatíve magasak a minimális felvételi pontszámok, hiába a szóbeli elbeszélgetés. (Ennek oka szerintem az, hogy a szponzori helyek révén a felvételi eredménynél rosszabbat elérők kellő extra anyagi vállalással mégis idekerülhetnek.)

Az, hogy kamerákat szerelnek fel az iskolánkba, személy szerint felháborít. Az egy dolog, hogy ez anális erőszaktevés mindannyiunk privátszféráján, de arról már ne is beszéljünk, hogy ez az egész annyit ér, mint ragtapasz az artériás vérzésre. Egy „szabad iskolában”, ahol az általános alapelv az, hogy a gyerek nem az életre készül, hanem él. (forrás)

Állítólag ha bedobsz egy békát a forró vízbe, kiugrik. Ha viszont beteszed langyos vízbe, és lassan felmelegíted, benne marad, amíg meg nem fő. Ismerős érzés: lassú, erodáló változások elveszik mindazt, ami miatt bekerültél egy közösségbe, de már ott maradsz, mert nehezedre esik változtatni. Valami ilyesmi történik nálunk is: mindannyian szomorkásan brekegünk, ahogy egyre forrósodik alattunk a víz.

Én híve vagyok a szabadságnak, amit biztosítanak nekünk itt. Én is úgy gondolom, hogy ezzel könnyebben, jobban kiteljesedhetünk, ezért is vagyok itt. Az iskola vezetőségével ellentétben azonban az a véleményem, hogy a szabadsággal járó jogok és felelősségek nem járnak, nem járhatnak mindenkinek, mert ide jutunk. Mindenki megérdemel egy esélyt, talán kettőt is, de itt tizenötezerig meg sem állunk.

Szóval szervezett lopássorozat zajlott az AKG-ban cirka egy-másfél hónapon át, a tehetetlen iskola pedig a rendőrség ajánlására bekamerázza az iskolát. Történetek keringtek öt perc alatt kirabolt óbudai lakásokról, miután az iskolában ellopták a kulcsot és a lakcímkártyát. Az iskola pedig képtelen volt megfékezni a lopásokat a saját módszereivel.

„Lemondtunk az intézményi szabályozó eszközökről (pl. ellenőrző), s helyére az információ szabadságát, a tanulók szabad döntését, a személyességet, az érdeklődést, az érdekeltséget helyeztük” – áll az iskola weboldalán. (forrás) Hát, az biztos, hogy több tucat kamera nem éppen szokványos szabályozó eszköz. Annak idején már kérdeztem, milyen megoldása van az iskoláknak komolyabb bűnesetekre – erre biztosan nem gondoltam. De arra sem, hogy iskolám azért lesz alternatív, mert kamerákat szerel fel.

Kis fekete félgömbök, mint a bevásárlóközpontokban. Csakhogy ez egy (névleg) szabad iskola, ahol a folyosókon ülünk a szünetben, a tanári mikrójában melegítjük a kaját, letegezzük a tanárt, lazább órákon az asztalon ülünk és jól érezzük magunkat. Nem akarom, hogy ez az egész pár hülye diák és rengeteg tehetetlen pedagógus miatt elvesszen. Márpedig elveszett: pár iskolában akad kamera, de elsősorban azért, mert képtelenek voltak megakadályozni a gyerekek tömegverekedéseit. („A módszer a lebukás veszélyének a megnövelésével a félelemre és a büntetésre épít. Egy üzlet esetén ezzel nincs semmi gond, de a nevelés egyik legfontosabb színterét jelentő iskolában azt sugallja, hogy a pedagógusok képtelenek ellátni munkájukat” - lásd itt)

Milyen hely lesz ez ezután? Szar. Hogy fogsz úgy viselkedni a folyosón, mint korábban, ha tudod, hogy figyel a kamera? Nem leszel önmagad. Reality show vagy Orwell: mindenki döntse el maga.

Sőt. Más kérdéseim is vannak. Ez az iskola önálló, felelősségteljes, jól informált, önmagát és érdekeit aktívan képviselő diákokat szeretne nevelni. Ebben sokak szerint jobb munkát végez, mint az átlag. Akkor hogyan tűrhet meg már-már profi tolvajokat? Akkor hogyan nevelhetett ki hat-hétszáz olyan diákot, akik némán nézik, ahogy felszerelik a kamerákat?

További kérdéseim is vannak. Honnan van pénz a kamerákra, pláne a fenntartásukra? Ki felügyeli majd a felvételeket, mi lesz a sorsuk? (Nem rögzítő kamera a portánál már eddig is volt.) Van hang a felvételeken? Hogyan született döntés a kamerákról, s ki támogatta, ki ellenezte? Utóbbi miért nem nyilvános? Egyáltalán, miért nem lelhető ez az egész az AKG weboldalán? Megvan a dolognak a jogi háttere? (az eduline 2010-es cikke szerint nincs) A szülők konkrétan milyen formában szóltak bele az ügybe? A diákok konkrétan milyen formában szóltak bele az ügybe? Miért nem mondottak le mindazok, akik a jelek szerint tétlenül nézik, hogy mindazt szétverik, amire az AKG-t 1988-ban többedmagával építette?

Az AKG immár nem szabad iskola. Az AKG kudarcot vallott ebben az ügyben, s elárulta saját elveit.  Ez nem az az AKG, amit az Iskolapróza vagy a weboldal vidám sorai leírnak, ezekről már én is lekéstem, pedig szerettem volna a fent említett könyv AKG-jába járni. Ennek ellenére ezt az iskolát neveztem másfél éven át a legkisebb rossznak, de most már ezt sem tudom őszintén mondani. Ez már nem az AKG.

Iskolánkban a hetedikesek „ebihalak”, és ebi-bálon lesznek „beavatva”. Az ebihalakból lesznek a békák, a békák pedig több évnyi konzerváció után szomorúan brekegnek a forró vízben. Ne legyetek békák, kérlek titeket! Se békák, se ebihalak.

Sic transit gloria AKG. Ezennel befejezem az Alternativityt, hiszen én az AKG-nak próbáltam felhívni a figyelmét arra, hogy nem AKG-s. Erre az új helyre azonban nem szeretnék a szabadidőmből és energiámból áldozni.