A fesztivál megmentéséért küzdő(?) tanárok árnyékában egy hétig pókertudásunk csiszolgattuk. Best témahét EVER.


A témahetek fogalmával, felteszem, minden olvasóm tisztában van. Jómagam sosem szerettem őket, ritkán akadtak engem érdeklő témák, s ha mégis, azok is olyan tálalásban, amik nem fogtak meg engem. Nem hibáztatok ezért senkit: tisztában vagyok vele, hogy ez az én személyes történetem (igen, olvastam Az alkimistát). Voltak olyan témahetek, amikor a függőségek kapcsán drogosokat látogattunk, s voltak olyanok, ahol a hét folyamán fogyatékosokkal foglalkoztunk, érintkeztünk. Gyakran komoly témákat érintünk, már amennyire öt napban ez lehetséges. Sajnos felépítésük és megvalósításuk miatt könnyedén elmismásolhathatóak, ideális terepek Szarokasulira Szilárd számára.

Ennyit röviden a témahetekről. Tényleg jók. Engem nem fogtak meg, de tudom, hogy jók. Egyike azon kevés témaheteknek, amikre örömmel emlékszem vissza, s amin remekül szórakoztam, az a Tavaszi Fesztivál érdekében kialakított témahét volt. Ugyebár minden társaságnak kellett egy programot kitalálni a fesztiválra, s hogy a témahétnek is legyen terméke, a hét végén a fellengzősen „gálának” nevezett évfolyamösszejövetelen be kellett mutatni valami, mondjuk, promót. Namármost, mi póker…akármit akartunk tartani a fesztiválon (lássuk be, így elég könnyen megúsztuk), s csodák csodája, engedték. Ez például egy olyan dolog, ami nekem természetes, de azért kalaplevételt érdemel. Mindenképp „laza”. Igen ám, de mit adjunk elő pénteken? És milyen formában „készüljünk” a fesztiválra?

A fenti két problémát aránylag egyszerűen megoldottuk. Egész héten pókereztünk egy pókerkészlettel, amit valaki behozott. Ne mondja senki, hogy nem gyakoroltunk a fesztiválra, he? Hogy legyen mit előadnunk, egy óra alatt összedobtam egy rövid, pár perces darabot, amit a „gálán” némi gyakorlás után előadtunk. Nem is lett olyan rossz egyébként.

Öt nap kártyázás és egy kis színészkedés. Best témahét EVER.