Kevés gyerek, kicsit rövidebb hét. Visszatér a Heti apró.


A május 2-6. hét projekttel és érettségivel telt el, ezekről külön posztok vannak, illetve a projekt esetén csak lesznek. Az április 25-29. hét fele szünet fele fesztivál, fele tavaszi szünet volt. Az előtte lévő héten csak két napot voltam és rég volt már.

Most, hogy a hiányzó írások kérdését tisztáztuk, gyorsan és röviden a hétről: spanyolosok-franciások két-három gyerek kivételével elutaztak, így az órarendet kicsit megkavarták nekünk: médiák, tesik együtt, angol külön, volt olyan csoport, ahol csak egy gyerek volt. Mókás. Voltak útban lévő lyukas órák és emiatt „feleslegesen” hosszú napok is, de azt hiszem, egész jól lement ez, ha azt nézzük, hány tanárt és csoportot (más évfolyamokon is, ne feledjük, nem csak itt tanítanak a tanárok) le-, és átszervezni.

Németen elkezdtük az új könyvet. Tudni kell, hogy a csoportból mindenki érettségizett, így nem lenne muszáj bejárni az órákra. Mindenki itt van, de naiv lennék, ha azt mondanám, hogy nem látszik a munkameneten ez a tény: akadozik, zajosabb, lassabb az egész. Tökéletesen meg is tudom érteni. Hmm. Talán kitisztult volna a csoport, ha nem hallgatjuk meg a „meg lesz a véleményem azokról, akik most már nem járnak bele”-mondatot és csak azok lennének most már itt, akik tényleg akarnak is (relatíve) keményen tanulni ebben az utolsó 15-20 tanítási napban.

Médián A férjem védelmében ment.

Irodalmi önképző. Legyen jövőre is? Legyen valamiféle nemszakkörös kerekasztal-dolog? Utóbbi mindenképp, igazából előbbi is, csak álljon már módunkban a foglalkozások kétharmadán ott nem lévő, semmit sem író gyerekek eltávolítása.