Nem, nem a blogomra gondolok éppen, bár az mindenképpen informatívabb: én is részt vettem az éves nagy szemfényvesztésben, akarom mondani tanárértékelésben. Véleményem és pontjaim alább, szöveggel kiegészítve, hogy valami értelme is legyen.


A tanárértékelés elvileg a Tavaszi Fesztivál első napjának reggelén kerül megírásra. Namármost, én az egész héten hiányoztam, így többek közt erről is lemaradtam (a többi érdekességre még visszatérünk). Mégis, úgy látszik, a rendszer mindennek ellenére kíváncsi a(z inszignifikáns) véleményemre, így kb. másfél hétre rá megkértek, hogy írjam meg én is a számszaki értékelést.

Sok értelme nincs ebben a formában (a linkelt posztban elolvashatjátok, miért), így kicsit úgy is éreztem magam, mintha csak a Fidesz híres kérdőíveinek egyikét kaptam volna meg, de most gyorsan vegyük is át, kire mit írtam – és miért.

Most jó lenne a tanárokhoz linkelni a hosszú, írásos értékelésem is a blogról, de elsősorban az elhalasztott újraírások miatt most nincs róluk.

Egyik némettanáromról annak idején azt írtam, hogy az AKG-hoz képest kissé poroszos az óratartási stílusa, de én értékelem, ha a tanár nem hagyja, hogy ráüljenek a fejére. Mindez persze nem jelenti azt, hogy megfelelő fegyelem mellett ne lehetne laza az óra – az órák légköre így hétből hét pontos nálam. Az iskolában tanító tanárok legnagyobb része nagyon ért a tárgyához, ez persze önmagában nem feltételezi a pedagógiai képesség meglétét, itt azonban nincs ezzel probléma, tanár rátermettsége: max pont. Ugyanígy a tanár-diák kapcsolat szintén 7/7. Lehet kérdezni, odamenni, tanácsot kérni, hatezerhatszázhatvanhat hülye apróságot megkérdezni, a szükséges türelem és figyelem mindig adott. Hálás köszönet! Az értékelés-visszajelzés kérdésköre már nem tökéletes. Erre jó példa az érettségi is, a tankönyv által kijelölt haladási utat és a másfélhavonta kapott értékelőket leszámítva az ember leszámítva (vagy ezeken kívül ugyebár) az ember kicsit elveszve érezheti magát. Vagy lehet, hogy engem veszélyes dicsérni, mert elszállok magamtól? Az érettségire jelentkezést mindenesetre teljesen egyedül kellett eldöntenem. Hat a hétből. Az utolsó értékelési szempont az összkép… és minden tök jó. Persze, mint mindenhol, itt is vannak zavaró apróságok, de a jó dolgokból sokkal több van és elhomályosítják az előbbieket. Kalapot le szakmai, pedagógiai és emberi kvalitásaid előtt. 7/7.

Másik némettanárommal normál körülmények közt szintén nagyon jó hangulatúak az órák, de amikor a gyerekek kifolynak a kezei közül és jön a hangzavar, az átkozottul rossz. Maradandó negatív nyomokat, néha fejfájást hagy maga után a hangzavar és hülyeségáradat – ezért csak 5 pont a hétből az órák légkörére. Mint már írtam, a szakértelem, nyelvtudás, hozzáértés adott, bár bajban van, ha a célközönség nem érdeklődik; ezért azonban nem akartam levenni egy pontot. Rátermettség: 7/7. Emberileg is tanárilag is 7/7 a tanár-diák kapcsolat, az értékelés speciel mondjuk ettől még nem perfekt, ő maga nyilatkozott úgy, hogy az értékelőírás nem az erőssége, ráadásul az órastruktúrák miatt az ő óráin inkább csak kiegészítjük a „tankönyves-feladatlapos” órák anyagait, így még nehezebb valamiféle értékelést adni, elsősorban a hozzáállás tűnik ki ezeken az órákon. Az értékelés így 6/7. Végül: „Milyennek találod tanárod tanári-emberi „működését”” – fogalmaz (nem szó szerint így) a tanárértékelési lap. Nem kérdés a maximális pont az összképre.

Nagyon bánom, hogy nem írtam posztot az angolórákról, mert most nem jön át a zsenialitás: az évfolyam „krémje” aktuális közéleti/egyéb témáktól kezdve a legelvontabb dolgokon át a totális ökörségekig egyszerűen csak beszélget, használja a nyelvet az órán és tízből kilencszer szétröhögi magát. Hogy normál órákat is ilyen jól tudna-e tartani, nem tudom, de ezek zseniálisak. Milyen órai légkör 7/7, ha nem ez? A rátermettség szintén. A fentieken kívül mit kellene még mondanom? Tényleg.
Furcsa, hogy miért pont neki nem adok hetest a tanár-diák kapcsolatra, pláne az órák felépítését nézve… nem is tudom nagyon megmagyarázni. Valahogy úgy tudnám megfogalmazni, hogy onnantól kezdve, hogy a közvetlenség óratartási eszköz, más vagy csak másképp méri az ember az egészet… nem is tudom. A tanár-diák kapcsolat akkor is 6/7. A félévente adott írásos értékelői hosszúak, részletesek, jól megírtak, tartalmasak és élvezetes őket olvasni. Az értékelés értékelése 7/7. S semmi okom, hogy kevesebbet adjak, az összkép is 7/7.

Médiaórák… mint annak idején már megírtam, nem értem, miért kell egyértelműségeken vitatkozni: azokat közölni kell. Hagy egy keserű szájízt maga után a letromfolt gyerek látványa. Az ilyen jellegű konfliktusokat az erő pozíciójából oldja meg, amivel csak az a baj, hogy nincs is konfliktushelyzet. Nincs sok ilyen, de nagyon megmarad. Annyira nem gáz, hogy nagyon lehúzza a pontszámot, de az órák légkörére csak hatot adok a hétből. Ahhoz viszont nem férhet kétség, hogyérteni nagyon ért a témához, a rátermettség sima 7/7. A tanár-diák kapcsolattal az a baj, hogy egész egyszerűen nincs hol kapcsolatba kerülni a heti két órás tárgy esetén. Óra előtt-után tíz percben esetleg. Öt pont a hétből, de elsősorban a körülmények miatt. Ugyanígy 5/7 az értékelés, arra sincs hely vagy tér igazán: pársoros értékelő félévkor és év végén, persze nincs is nagyon sok minden, amibe az ember kapaszkodhatna a dolgozatokon kívül. Jövőre, ha valaki választott tárgyként médiával foglalkozik, biztos nagyobb a figyelem és ez a szám is magasabb lesz. Megint a körülmények dominálnak. Az összkép 6/7. Nem rossz, tényleg, de nem épphogy lecsúszik az előbbi három szintjéről. Mindenkinek nem  azért már nemadok hetest összképre.

Hogy milyen az órák hangulata? Ez egy nagyon semmitmondó kérdés egy tornaóra esetén: a szokásos enyhén kompetitív légkör. Átlagos, de azért nem szar, kicsit jobb híján van ez az érték. 5/7 a tesiórák légköre.
Az első tesitanárom volt az egyetlen, aki meg is tudta csinálni a gyakorlatokat, amit elvárt tőlünk, be is mutatta őket. Egy tuskó volt, de azóta mindettől függetlenül nem ugyanaz a kategória az a tanár, aki csak beszél a feladatról. Már csak ezért is 5/7 a rátermettségre. A tanár-diák kapcsolat 4/7 - elvégre tornatanárról beszélünk. Értékelésügyben nem sok jót tudok mondani, a lényeget nagymértékű szarkazmus leplezi a mindennapi kommunikációban, az értékelők meg kissé semmitmondóak néha (persze, mi a francot is lehetne egyébként szövegben írni tornáról?). Visszajelzés: 4/7. Egyszerűen mi más lehetne az összkép, mint 5/7? Nem katasztrofális, de semmi különleges.

Irodalmi önképző? Na, erről se beszéltem még. Ezt is az irodalomtanárunk tartja. Igen, ő az, akiről azóta se írtam újra a posztot. Jó vagyok. Na mindegy, lássunk neki.
A foglalkozásokon néha nagy a káosz, gyakran a társaság fele nincs ott. Megint az a kategória, hogy „amikor működik, nagyon jól működik”, csak itt nem működik kellően sokszor, gyakori a fegyelmezési probléma. Illetve a tény, hogy kísérlet sincs rá, aki nem akar figyelni, nem figyel. Ezért lenne jó, ha ki lehetne dobni a rest gyerekeket a szakkörről. Ne feledjük, arról a tanárról beszélünk, aki egy zajos óra közepén annyit mondott: „és most megvárjuk a csendet”, és szavához hű is maradt: az egész hátralévő órán semmi sem történt. 5/7 az órák légkörére. Én konzekvensen a hozzáértést pontozom a rátermettségnél (nem véletlen mondom, hogy mindenki mást ért a szempontok alatt, a pontozó és a pontozott is, már csak ezért is értéktelen), de az információ átadásával néha akkorák a problémák, hogy ez „átnyúlt” ebbe a pontszámba. Rátermettség: 6/7.
Nekem fontos a közvetlenség (allűrökben is), ezért nem 7/7, de tényleg, bármiről lehet beszélni, kérdezni, órán kívüli dolgokról is, irodalmi érdeklődésem miatt mi amúgy is sokat diskurálunk. Valami kötöttség, formaiság mégis marad, ami irritál. Megértem, hogy van, de irritál. Hat pontot adok a hétből a tanár-diák kapcsolatra. Értékelés, visszajelzés: 5/7 – és ebben most nagyon benne van a fegyelmezési probléma.
Annyi kis apróságot soroltam fel feljebb, hogy egész egyszerűen nem tudtam hetest adni az összképre: 6/7.

És igen, a patrónusunkról is írtunk egy ilyet, hasonló kérdésekkel. Ebben az zavart, hogy lévén száraz számszaki értékelés 0 szöveggel, nem tudok „bíztató hetest” adni, vagy hasonlót, nem jönne át – így nem tudtam figyelembe venni, hogy új patrónusom négy év után csöppent be egy amúgy is nagyon vegyes csibeközösségbe. Ha ezeket figyelembe tudtam volna venni, más pontokat adtam volna.

A csibefoglalkozások légköre: 5/7 és ebben igazából ok nélkül belejátszik az elmúlt négy év is. Racionálisabban nézve inkább azzal kellene érvelnem, hogy az ember gyakran várja a csibe végét, nyúlik az a 90 perc, nyilvánvalóan nem véletlen lesz belőle nem egyszer 60.

A patrónus rátermettsége: 5/7 – Ez hatos lenne, ha érzékeltetném, miért ennyit adok. Számomra a patrónus úgyis csak protokolláris, „ofő”-jellegű figurává silányult az elmúlt években, ezt a pozíciót új patrónusom még jobban is viszi, mint az előző.

A patrónus-diák kapcsolat: 5/7 – Ebben aztán még inkább benne van az időtényező, s meg nem tudnám mondani, mennyit adnék egyébként. Majd jövőre visszatérünk rá.

A patrónus elfogadottsága: 5/7 – A magyarázó szövegben többek közt az is szerepel, hogy mennyire fontos neked akár a saját dolgaid kapcsán a patrónusod álláspontja. Ennek láttán simán hármast adtam volna erre (rohadtul autonóm személyiséggé formált az iskola (is)), ez nem rá nézve kritika, szerintem ez a legtöbb tanárra hasonló lenne, de valahol ez a csibeközösség általi elfogadottságot is takarja, ezért adtam ötöst.

Összkép (patrónusról): 6/7 – Bármennyire ellene voltam a koncepciónak, ez akkor is egy „bíztató hatos”. Hajrá.

A kész lista beadásakor a „köszönöm” után csak annyit mondtam: „Bármikor…”