Egy éve egy nem túl ibolyaillatú júniusi estén valami kipattant belőlem, ami ennek a blognak a megalakulásához vezetett. Leánykori nevén Apám Kurva Gazdag volt. Most már ez is más, sok minden más, igazából szinte minden kicserélődött.

Hosszas posztsorozatot tervezek „évértékelés” címszó alatt, a tanulmányi év és a „blog-év” kapcsán is. Ennek első, szimbolikus állomása egy kis visszatekintés lesz a fontosabb momentumokra, melyeket olvasóim egy része már biztosan unalomig ismer. Lássuk!

2010.06.20 Megírom első írásomat a blogra, „A szerzőről, a blogról, az AKG-ról röviden” címmel. Emlékszem, annak idején azért láttam neki ennek az egésznek, hogy az iskoláról alkotott pozitív és negatív tévhiteket megcáfoljam, véleményt mondjak belülről. Ezért az a név, ami: az AKG nem arról szól, hogy apám kurva gazdag.

A koncepció nem élt sokáig, sokkal több volt ugyanis az „ez nem olyan jó, mint hiszitek” gondolata, így szerintem csupán pár nap kérdése volt, hogy átalakultam kritikabloggá. Nem teljesen tudatos döntések ezek persze, lesz még pár ilyen váltás.

Az időszak egyik legjellegzetesebb írása számomra az énekposzt, több mint négy oldalon át panaszkodtam. A tanárértékelésről már az első írások egyikében leírtam, miért működésképtelen – felújított verzió itt.

2010.06.29-07.02. A fenti kérdésekkel összhangban megírom a „Miről is szól ez a blog?” és „Az az enyhe egoizmus” c. bejegyzéseimet, kissé identitást keresve, hogyan továbbon is gondolkodva. Lassan átpörgött a „kiírom azokat a problémáimat, amelyek a patrónusomat nem érdekelték” elem, át az egész blogon, teljesen átvéve az irányítást.
Ugyanúgy ekkortájt készült el a kapuval és cigarettázással kapcsolatos poszt, a témát azóta másképp és más formában dolgoztam fel, a drogdílerek vélt vagy valós időbeosztásáról itt olvashattok

2010.07.09. Megnéztem Az osztály c. filmet és elhatároztam, hogy levetíttetem az évfolyamnak.

2010.08.22. Szerintem az AKG árnyoldalát legjobban ez a sztori írja le: „Nyomj a tizenhat éves elé egy pontozott vonalat, ahol vállalja, hogy nem fog inni a táborban. Garantálom: szarni fog rá.” Szartak is – a sztori itt olvasható.

2010.09.29. Ezen a napon ültem le évfolyamvezetőmmel és új patrónusommal a bloggal kapcsolatos beszélgetésemre. Én most is úgy gondolom, hogy a beszélgetés konstruktív volt, azóta azonban több zsákutcába is futottunk. Célom azóta is az volt, hogy a diákok számára kialakulhasson egy közös fórum, amit a tanárok is komolyan vesznek és ahol félelem nélkül megírhatják a gyerekek gondolataikat. Ez, finoman fogalmazva, gyerekcipőben jár még. Később fel is tettem a kérdést: miért félnek a gyerekek?

2010.10.05. Kis írás iskolánk „alapkövéről”, a patrónusi rendszerről. Később még többet is írtam a témáról, egy összegző bejegyzés a közeljövőben várható róla.

2010.10.06. A Facebook csodája: évfolyamom diákjai körében ismertté vált a blog.

2010.10.26. Talán a legfontosabb írásomnak érzem ezt: Személyiségközpontúság – hol jelenhet meg? Azóta sem tudom felfogni, hogy tarthatja az AKG személyiségközpontúnak azt, hogy mindenki teljesen szabad. A személyiségközpontúság nem személyre szabott jogokkal és kötelességekkel kellene, hogy járjon? Megvalósítható egyáltalán? Fejtegetésem itt olvasható.

2010.11.25. Megírom egyik, ha nem a legnagyobb hatású posztom „Miért félnek a gyerekek?” címmel. A kérdést továbbra is fenntartom, diáktársaim ugyanis kivétel nélkül kérik, hogy majd ha egyszer írnak, hadd írjanak név nélkül. Akkor sem értettem, most sem értem, miért vállalhatatlan a negatív vélemény egy tanárról. Az iskola is ad lehetőséget a véleménynyilvánításra, csak a rendszer rossz. Az írás kint volt az Origo főoldalán, egy kedves drága troll is akkor kapaszkodott ránk. Itt olvasható.

2010.12.21. Megjelenik az első vendégírás a blogon „Médiashit” címmel.

2011.01.06. Második vendégírás az iskolaújságról, „Az irányított, nyomtatott sajtó visszaszorulásáról, és a szabad, internetes média előretöréséről” címmel.

2011.01.13. Létrejön a (GY)(I)K.

2011.02.04. Iskolaújságunk üres címlappal tiltakozik a médiatörvény ellen. Én tiltakozom a tiltakozás ellen, ugyanis nemkívánatos politikai utalásokat jelent, megkésett volt, az iskolát képviselve jött létre. Erről szóló írásom nem hozták le az iskolaújságban. Cikk itt, indoklás a le nem hozatalra itt.

2011.03.06. „Konformlázadás” címmel írok a gyengék és mindig megbocsátók ellen lázadókról. Itt olvasható.

2011.03.25. Beláttam, az emberek a borító alapján ítélik meg a könyveket – elköltöztettem a blogot, új név, új remények alá.

2011.04.09. Itt kezdtem el (korábbi elhatározásomban összhangban) az AKG-s iskolai dolgoknál egy kicsit messzebbre is nézni. Ezen a napon írtam az akkor elvileg biztosnak tűnő kötelező természettudományos érettségiről. Csak egy rövidke írás, itt olvasható.

2011.05.05-06. Emelt szintű érettségik és beszámolóim (angol, német).

2011.05.31. Jön a Fidesz az AKG-ba? Egyes oldalakon már államosításról írnak. Én a tájékoztatás hiányát kérem számon az iskola vezetőségén. Itt olvasható.

2011.06.17. Az évet szépen körbeérve újabb kis botránnyal zárom, szándékos rosszindulattal vádolom meg a tanárokat egy szülői értekezlet kapcsán és egy idézet segítségével trollnak nevezem az igazgatót. Attól tartok, az olvasóim nagy része nem értette, hogy az internetes szlengre céloztam – bár az sem sokkal jobb, elismerem. Diákok a szülőin, avagy év végi hidegzuhany a pénzről? Itt fejtem ki, micsoda őrültség történt.

2011.06.20. Egy éves a blog, e sorokat írom. Lesz még nem egy poszt az évről minden tekintetben.

Hogy összességében hol állunk? A közösségiség tekintetében sehol. Ismeretségi körömben, ha nem is száz százalékig, de írásaim nagyobb részével azért egyetértenek. Vannak is problémáik, csak megírni már nem írják őket. Ki ezért, ki azért.
A szeptember végi kis nyilvánosság nem jókor jött, a fröcskölés és káosz közepén, a negatív címmel. Úgy gondolom, jövő év elején újra próbálkozunk, új címről, egy kicsit talán a radar alól.
A magam szempontjából egyébként elégedett vagyok, szerintem pár problémára mindenképpen felhívtam a figyelmet. Megvannak a terveim a nyárra, hogy melyikből mi lesz, még nem tudom. Meglátjuk, miből mi jön össze.

Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő tanév.