Alternativity

Ha van egy iskola, ahol 100%, hogy tanulmányaid során legalább egyszer minden évfolyamtársaddal fogsz közösen dolgozni, az az AKG. Ez egyszerre jó is és rossz is, azonban ahogy egyre inkább kialakulnak a demarkációs vonalak a társaságok közt, egyszer csak szimplán feleslegessé válik.

Nyilvánvalóan jót tesz, ha az ember minden osztálytársával összekerül valamilyen formában. Lehet, hogy bizonyos alkalmakkor szívja a fogát, mert a leghülyébbhez csapták oda, de ennél jóval gyakoribb, hogy a közös munka végén már mást gondol az illetőről. Írom ezt úgy, hogy az én tapasztalataim a legritkább esetben igazolták ezt a feltételezést.

Akik végigolvasták a fogalomtárat, már ismerik a rengeteg csoportot, amik szerint óráinkra járunk. Hadd egészítsem ki azt a fejtegetést! Egyrészt már a nyitótáborban (egyes kultúrkörökben gólyatábor) is hat csoportban vagyunk, ez véletlenszerű. Nyilvánvalóan már itt is kialakulnak különböző kapcsolatok. Ezek után jön ugye a csibe, s ennek kapcsán a kupac – s vele párhuzamosan az angol csoport. A délutáni dupla tornaórákon és a hetedikes alkotókörön (itt lehet olvasni róla) nemek szerint voltunk szétosztva, később meg ugye jöttek az önként választott foglalkozások is, ahol újabb emberekkel kerülünk össze… a különböző fesztiválokon, esetleg néhány témahetes programon meg pláne. Aztán voltak olyan órák, ahol csak névsor szerint szétvágtak minket, vagy ahol több angol csoport volt együtt. Tizenegyedikben meg ugye jön a nyelvi év, újabb csoportosítás. Az meg csak hab a tortán, hogy az epochális órákon is igyekeznek a lehető legjobban variálni a csoportmunkát (s ne feledjük, például a történelemórákon szinte sosem volt egyéni munka, hetedikben nem is tudtam vele mit kezdeni). Voltaképp tehát biztosítva van, hogy mindenkivel együtt fogsz dolgozni valamikor, valamilyen formában.

Napjainkra már természetesen eljutott a pedagógusszakma oda, hogy a csoportmunka hasznos. Ezt nem áll szándékomban megkérdőjelezni. Tavaly, az utolsó epochális évben azonban sokunkban felmerült egy kérdés: mi a francnak kell véletlenszerű csoportokat felállítani olyankor, amikor már kialakultak a jól működő munkaközösségek?

A törinél pláne felmerül a kérdés, elvégre négy évig dolgoztunk csoportokban, minden epochában másképp – ez az első három évben tizenötféle csoportot jelent, s higgyétek el, szerintem kis túlzással mindenki megjárt mindenkit. Itt mondjuk még aránylag jól volt megoldva a dolog, gyakran a csoportok fele választható volt, a másik fele meg véletlenszerű. Ez egy remek rendszer, már ha tényleg muszáj ilyenkor is randomizálni.

A matekórákon volt a legrosszabb. Kialakult egy remekül működő, különböző szintű tanulókból összeálló hajtós társaság, nyolc fővel. Tényleg csodásan működött, s örülök, hogy tagja lehettem. Egy darabig, mint minden önszerveződő koncepciót, hagyta is működni a matektanárunk. Igen ám, de mivel beismerten nem tudta a maradék gyerekeket olyan csoportokba rakni, amiben dolgoztak is volna, mindig szétbontotta társaságunk – de legalább sajnálkozó arckifejezéssel.

AKKOR MINEK A CSOPORTMUNKA?!

Megértem azokat, akik szerint a fenti írás olyat kritizál, ami egy körzeti suliban amúgy sem nagyon jelentkezik, s ha igen, nem ilyen szinten. Ezektől az olvasóktól szeretnék elnézést kérni, hogy az AKG-t saját magához mérve kritizálom.

Biztos vagyok benne, hogy az AKG valamilyen formában paradigmaváltásra szorul. A jelek szerint az iskola is így érzi.

Az alábbi részlet természetesen csupán részlet – nem akarom, hogy ezek a ’foltok’ elvesszenek a dokumentumban megtalálható pozitívumok között. A további információkat az AKG oldalán bárki számára letölthető 2010-es beszámolóban olvashatják.

Sajnos nemcsak pozitív elemek jelentek meg erőteljesebb kontúrokkal, hanem negatívumok is. Mindenekelőtt – egyben ma az egyik legnagyobb problémánk-, hogy a „viharosabban” kamaszodó gyerekek (főleg fiúk), (akik persze korábban is nagyobb kihívást jelentettek, mint a többiek) elfogadási készsége, együttműködési hajlandósága csökkent, és korábban nem tapasztalt konfliktusok jelentek meg az AKG-ban. Így

i. Először fordult elő, hogy néhány felső éves tanuló rendőrségi razzia során „drogügybe” keveredett (füveztek), s bár maga az esemény hétvégi esti buli története volt, a vizsgálatok során kiderült, hogy az iskola környékén is megjelentek nem kívánatos külső kapcsolatok, emiatt kénytelenek voltunk napközben bezárni az iskolát. Azóta 8.30- és 13.35 között napközben nem lehet kimenni az AKG-ból. Sajnáljuk, mert eddig ez bizalmi elven működött, és csak a 7-8. évfolyamra vonatkozott a kijárási tiltás.

ii. Szintén előzmény nélküli esemény az a szándékos rombolás, rongálás, ami az év végén történt valószínűleg súlyos százezres károkat okozva. Három idén felvett nyelvi évre járó fiú (bár a vizsgálatok még tartanak, s lehet, hogy mások is érintettek) egyszerűen szétverte a tornaöltözőt, áttörve a falat, a csempét, a lámpákat, és feltehetően az udvari tetővilágító üveget, s mindent, ami eléjük került. Ez azért ijesztő, mert az elmúlt 22 év alatt nem találkoztunk még hasonlóval sem, s okait sem értjük. Az AKG történetében először összehívjuk az Iskolabíróságot.

iii. Nőtt a kisebb feladat megtagadások aránya, a napi verbális közönségesség (hogy ne mondjam bunkóságok) aránya. Nem birkózunk meg a szemeteléssel, padfirkálással. Ezek olyan „apróságok,” amik korábban is mindig voltak, de mintha csökkent volna a felnőttekkel együtt felháborodó, együttműködő, lojális fiatalok aránya.

iv. Nagyon sokat nőtt a hiányzások aránya. Részben indokolhatóan – ősszel a H1N1 vírus idején- volt nap, amikor a gyerekek harmada hiányzott. De nőtt az igazolatlan hiányázások aránya is, s sajnos leginkább a felső évfolyamon.

A problémák ellenére nincs nagy baj, a gyerekek elsöprő többsége szeret iskolába járni, érték a tudás, szeretik egymást, sok közös élmény, tanulás, hagyomány jellemzi az AKG –t, de mintha nehezebb lenne, mint korábban, keressük az okokat és teendőket.

(részlet az idevágó Wikipedia-szócikkből)

1.1 7-10es képzés

Alsó középfokú- kultúraközvetítő szakasz. Lényegében ugyan az, mint bármelyik másik középiskola képzése, 13-16 éves gyerekek számára. Differenciált képzésnek tekinthetőek egyes elemek, mint például az epcohális rendszer, azon belül a kisepocha, valamint a témahetek, mely egy adott téma, mint a fogyatékosság, több aspektusból való vizsgálatát jelenti, a diákokból alkotott csoportok segítségével. Fontos része a képzés sajátosságának, a patrónusi rendszer, a nyitás, valamint az osztályok olyformán való megkülönböztetése, a diákok által választott nevekkel, hogy az személyesebb élményt nyújtson, egy puszta "A" osztály, "B" osztály jellegénél. Ezeket az osztályokat, mivel funkciójukat tekintve azok, kupacoknak nevezik. Egy évfolyamon átlagosan két kupac van, kupaconként három-három csibével, melynek a feje a patrónus. A képzés részének tekinthetőek az alkotókörök és a szakkörök számos sora, melyekből évente egy óra felvétele kötelező, 10 év végéig.

1.2 11es nyelvi, kommunikációs képzés

A kommunikációs képzés lényege, egy második idegen nyelv élsajátítása. Cél a tanév végére elérni a választott idegen nyelvből a B2-es, középfokú nyelvvizsga szintjét. A kommunikációs év során, heti 18 óraszámban tanulják a diákok a választott idegen nyelvet, mely lehet francia, spanyol, és német. A heti 18 órába beépülnek az anyanyelvi órák, anyanyelvi tanárok vezetésével. A képzés az adott nyelv országának kultúrájával kapcsolatos, a tananyagba beépítve, kulturális ismereteket is nyújt. A nyelvi órák mellett, heti két médiaismeret és testnevelés óra is helyet kap, úgy mint heti két szinten tartó angolóra. Természetesen a különórák, alkotókörök és szakkörök is jelen vannak, ám választható opcióként, nem úgy, mint az előző években.

1.3 12-13os képzés

Úgymond hagyományos képzési rendszer, az iskola sajátosságaival. Az epochális rendszer megszűnik, helyét a hagyományos, 45 perces órák veszik át. Továbbra is marad a csibe foglalkozás, és a patrónus, mint iskolai apa/anya. Ám a kupacok szerepüket vesztik, és szimpla tanteremként szolgálnak tovább. Az év során a diákok fakultációt választhatnak az érettségi tantárgyakból, ezen felül plusz tantárgyakat vehetnek fel, ki-ki a maga ambíciója szerint. Választható az érettségi tantárgyakon felül például a TTI (Társadalom Tudomány Ismeret) avagy a Jogom Van.?!, melyek részét képezik a történelem fakultációnak, lényegében javallott valamelyik plusz tantárgy felvétele.

A fentiekben nem szerepel a művészeti/párhuzamos képzés. Amennyiben valamit nem értesz a fentiekből, a definíciót nagy valószínűséggel megtalálod a blog kis fogalomtárában.

Nyitás: Az első óra kezdete előtt negyed órával összegyűlik az évfolyam és a tanárok aktualitásokat közölnek/tájékoztatnak/érdekességekről előadást tartanak (vagy legalábbis próbálnak)/vicceket mesélnek… mikor mit. Elvileg kötelező, gyakorlatilag az évfolyamunkon a cirka hetven gyerekből jó, ha 20-30 ott van. Szintén csak elvileg, de ha kellő mennyiségű „hiányzás” összegyűlik, a diák egy igazolatlan órát kap, a későket és hiányzókat jegyző füzetet azonban szerintem három éve nem láttam. Itt írtam róla.

Kisiskola: Az évfolyam saját tere az iskola épületében, ahol más évfolyam tanulói csak elvétve tartózkodnak. Egy kis saját közeg.

Közös tér: A közös tér a kisiskola egyik része, ami, nos, a közös tér. Hogy mondjam, egy terem(szerűség), ahol csak padok vannak, növények meg ablakok, a folyosóról ajtó nélkül nyílik. Gyakorlati jelentősége nulla volt és mindenki a kupactermekben tartózkodik ott a szünetekben addig, amíg nem vásároltak két asztalt (lásd itt).

Patrónus: "Itt minden gyereknek van egy patrónusa, egy olyan felnőtt, aki végigkíséri az életét, és a tanárok munkájának fele ebből áll..." - Horn György (a blogon itt olvasható írásom a a patrónusi rendszerről)

Kupac: Két csibéből összeálló osztályközösség, ami kap egy nevet és egy kijelölt termet is. Voltaképp /a, /b és /c, csak aranyoskásabb. Ezekben a csoportban tanuljuk az epochális tárgyakat.

Kupacterem: A kupacok osztályterme (nahát).

Nyitótábor: Tanévkezdet illetve itt az iskolába járás előtti augusztusi összerázó tábor.

Csibe (közösség): A pedagógiai programban „fészekalj” néven szerepel, a patrónushoz tartozó 8-12 diák közössége.

Csibe (diák): Aki nekem a patrónusom, annak vagyok én a csibéje.

Csibe (tanóra): Szerda délutánonkénti másfél órás foglalkozás, amit a patrónus és csibéje azzal tölt, amit akar. Kicsit sarkosítva osztályfőnöki órának is tudnám nevezni.

Negyvenperces óra: Ének, angol, informatika, tesi - később együttéléstan és közgáz. Minden, ami nem epochális.

Epochális rendszer: Adott a négy nagy tantárgy: a matematika, a történelem, az irodalom+nyelvtan (ráaggatva a rajz) és a termtud. Ezeket hetediktől tizedikig írd és mondd nyolcvanperces órákban vesszük három hetes periódusokban, melyben egy nagy témát járunk körbe. Tantárgyanként öt epocha van egy évben. Napi két nyolcvanperces óra van.  Vagy matek- és történelemepochák, vagy termtud- és irodalomepochák futnak egy sávban.

Epocha (három hetes): Egy három hetes periódus, ahol az adott tárgy egy nagyobb témáját (legyen az valódi egység vagy erőltetett valami) járjuk körbe. Önálló egységként kezelhető és kezelendő, mindegyik végén a számonkérésekből és egyebekből kapunk egy százalékos értéket. A tantárgyanként öt darab százalékos eredmény átlagából kapjuk meg év végi eredményünket az adott tárgyból.

Epocha (óra): A fentiek részét képező nyolcvanperces foglalkozás.

Részteszt: A három hetes epocha során egy vagy két kicsi és egy nagy dolgozatot írnak a gyerekek (alapesetben), a két kis dolgozat neve részteszt, a nagyé epochazáró.

Epochazáró: A három hetes epocha végén írt nagydolgozat, voltaképp egy témazáró.

Együttéléstan: Más iskolákban társadalomismeret néven fut, de az AKG-ban a töriórát hívják hivatalosan „társadalomismeret”-nek, így ez ezt a nevet kapta.

Angol csoportok: AKG-s tanulmányaink megkezdése előtt valamivel mindenki írt egy szintfelmérőt, ami alapján öt különböző erősségű csoportba osztották be a gyerekeket angoltudásuk szerint. A mi évfolyamunkból később létrejött egy hatodik csoport is. Az angol csoportok szerint csoportosulnak a gyerekek a negyvenperces órákon, az angolórákon mindenki a saját csoportjában, testnevelés-, ének-, később informatika- és együttéléstan-órákon több angol csoport összevonva.

GO: A tizedik osztályos közgazdaságtan-oktatás egyik formája, a „Gazdálkodj okosan” rövidítése. Heti egy duplaóra, relatíve hétköznapi órák. Lásd itt.

YE: Lásd itt (hivatalos oldal) vagy itt (Wikipedia). Én itt említem meg.

Kiskönyv: Voltaképp egy iskolai határidőnapló az órarenddel, kötelező olvasmányokkal, értékelési ponthatárokkal, tanmenettel stb.).

Termtud: Az AKG ömlesztve tanítja a négy természettudományos tárgyat, ez egy epochális tárgy, a neve „termtud”. Hamarosan lesz róla poszt.

Az iskola általános alapelve: A gyerek nem az életre készül, hanem él.

Az AKG jelenelvű, szabad, személyközpontú, alternatív iskola.

• Jelenelvű, mert pedagógusaink szakmai meggyőződése, hogy a kamaszkor csak éppen annyira átmeneti állapot az ember életében, mint bármely más életszakasz. Így, a felnőttkorra való kondicionáláson túl, nagy hangsúlyt fektetünk a rövid távú sikerekre való törekvésre, a napi örömök megélésére, az aktuális problémák, konfliktusok feloldására.
• Lemondtunk az intézményi szabályozó eszközökről (pl. ellenőrző), s helyére az információ szabadságát, a tanulók szabad döntését, a személyességet, az érdeklődést, az érdekeltséget helyeztük.
• Szakmai programunk szerint a működés középpontjában az egyes gyerek áll, ezért a személyes kapcsolatokat leginkább erősítő, folyamatos együttműködést igénylő szervezeti és tevékenységformákat alakítottunk ki.
• Az AKG programja szorosan kötődik a század eleji reformpedagógiákhoz, pedagógiai alternatívákhoz; érték, norma és képzési alternatívákat kívánunk közvetíteni diákjaink számára.

(via akg.hu)

­------------------

Ez eddig a hivatalos rész. Most jön az, amit én gondolok.

Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, miben áll az iskola, azt mondanám: az AKG a lehetőségek iskolája. Minden diák elképesztő méretű szabadságot élvez és hatalmas lehetőségekkel rendelkezik. Ezzel egyesek élnek, mások visszaélnek.

A tanárnak sincs rendszerbe épített tekintélye, ha személyével ezt nem vívja ki, az óra összeomlik (megkockáztatom, az AKG gondolatvilágát nézve talán joga is van összeomlani), s baj van. Viszont ha van a tanárnak tekintélye, jöhetnek a kiskörbenülős, sokatnevetős, sokatbeszélgetős, egymásttisztelős órák tanár- és diákszempontból egyaránt. Nyilvánvalóan ez mindig is kérdés marad, az esetek nagy részében azonban jól szokott működni. Amikor nem, akkor viszont jön az ereszdelahajamat.

Az AKG jó iskola, vannak olyan gyerekek, akiknek nagyon jót tesz, ha idejáratják. Ha a gyermeked hajlamos arra, hogy befolyásolja a társaság vagy nem tiszteli a szabályokat, jobb, ha soha nem is hall erről a helyről: tapasztalatom szerint szinte semminek sincs következménye és az "emberi romlásba" oly ritkán avatkoznak bele a tanárok. Hiába a méltatott (de szerintem réges-rég dugába dőlt) patrónusi rendszer.

Számomra ez az iskola a legkisebb rossz. Mindig is alapítványi iskolákba jártam alternatív tanítási módszerekkel, kis évfolyamokkal. Nem kallódtam el, itt sem fogok. Ami azonban biztos: ez a hely már nem az, ami volt, aminek szánták. Olyan szituációba került az iskola, ahol bizalomra épülő játékszabályait sorra megszegik, s a problémákról hallgatnak. Már csak azért is blogolok, hogy ez utóbbi megváltozzon.