Az iskola általános alapelve: A gyerek nem az életre készül, hanem él.

Az AKG jelenelvű, szabad, személyközpontú, alternatív iskola.

  • Jelenelvű, mert pedagógusaink szakmai meggyőződése, hogy a kamaszkor csak éppen annyira átmeneti állapot az ember életében, mint bármely más életszakasz. Így, a felnőttkorra való kondicionáláson túl, nagy hangsúlyt fektetünk a rövid távú sikerekre való törekvésre, a napi örömök megélésére, az aktuális problémák, konfliktusok feloldására.
  • Lemondtunk az intézményi szabályozó eszközökről (pl. ellenőrző), s helyére az információ szabadságát, a tanulók szabad döntését, a személyességet, az érdeklődést, az érdekeltséget helyeztük.
  • Szakmai programunk szerint a működés középpontjában az egyes gyerek áll, ezért a személyes kapcsolatokat leginkább erősítő, folyamatos együttműködést igénylő szervezeti és tevékenységformákat alakítottunk ki.
  • Az AKG programja szorosan kötődik a század eleji reformpedagógiákhoz, pedagógiai alternatívákhoz; érték, norma és képzési alternatívákat kívánunk közvetíteni diákjaink számára.

(via akg.hu)

 

­------------------

Ez eddig a hivatalos rész. Most jön az, amit én gondolok.

Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, miben áll az iskola, azt mondanám: az AKG a lehetőségek iskolája. Minden diák elképesztő méretű szabadságot élvez és hatalmas lehetőségekkel rendelkezik. Ezzel egyesek élnek, mások visszaélnek.

A tanárnak sincs rendszerbe épített tekintélye, ha személyével ezt nem vívja ki, az óra összeomlik (megkockáztatom, az AKG gondolatvilágát nézve talán joga is van összeomlani), s baj van. Viszont ha van a tanárnak tekintélye, jöhetnek a kiskörbenülős, sokatnevetős, sokatbeszélgetős, egymásttisztelős órák tanár- és diákszempontból egyaránt. Nyilvánvalóan ez mindig is kérdés marad, az esetek nagy részében azonban jól szokott működni. Amikor nem, akkor viszont jön az ereszdelahajamat.

Az AKG jó iskola, vannak olyan gyerekek, akiknek nagyon jót tesz, ha idejáratják. Ha a gyermeked hajlamos arra, hogy befolyásolja a társaság vagy nem tiszteli a szabályokat, jobb, ha soha nem is hall erről a helyről: tapasztalatom szerint szinte semminek sincs következménye és az "emberi romlásba" oly ritkán avatkoznak bele a tanárok. Hiába a méltatott (de szerintem réges-rég dugába dőlt) patrónusi rendszer.

Számomra ez az iskola a legkisebb rossz. Mindig is alapítványi iskolákba jártam alternatív tanítási módszerekkel, kis évfolyamokkal. Nem kallódtam el, itt sem fogok. Ami azonban biztos: ez a hely már nem az, ami volt, aminek szánták. Olyan szituációba került az iskola, ahol bizalomra épülő játékszabályait sorra megszegik, s a problémákról hallgatnak. Már csak azért is blogolok, hogy ez utóbbi megváltozzon.