Egy évvel később

Egy éve egy nem túl ibolyaillatú júniusi estén valami kipattant belőlem, ami ennek a blognak a megalakulásához vezetett. Leánykori nevén Apám Kurva Gazdag volt. Most már ez is más, sok minden más, igazából szinte minden kicserélődött.

Hosszas posztsorozatot tervezek „évértékelés” címszó alatt, a tanulmányi év és a „blog-év” kapcsán is. Ennek első, szimbolikus állomása egy kis visszatekintés lesz a fontosabb momentumokra, melyeket olvasóim egy része már biztosan unalomig ismer. Lássuk!

2010.06.20 Megírom első írásomat a blogra, „A szerzőről, a blogról, az AKG-ról röviden” címmel. Emlékszem, annak idején azért láttam neki ennek az egésznek, hogy az iskoláról alkotott pozitív és negatív tévhiteket megcáfoljam, véleményt mondjak belülről. Ezért az a név, ami: az AKG nem arról szól, hogy apám kurva gazdag.

A koncepció nem élt sokáig, sokkal több volt ugyanis az „ez nem olyan jó, mint hiszitek” gondolata, így szerintem csupán pár nap kérdése volt, hogy átalakultam kritikabloggá. Nem teljesen tudatos döntések ezek persze, lesz még pár ilyen váltás.

Az időszak egyik legjellegzetesebb írása számomra az énekposzt, több mint négy oldalon át panaszkodtam. A tanárértékelésről már az első írások egyikében leírtam, miért működésképtelen – felújított verzió itt.

2010.06.29-07.02. A fenti kérdésekkel összhangban megírom a „Miről is szól ez a blog?” és „Az az enyhe egoizmus” c. bejegyzéseimet, kissé identitást keresve, hogyan továbbon is gondolkodva. Lassan átpörgött a „kiírom azokat a problémáimat, amelyek a patrónusomat nem érdekelték” elem, át az egész blogon, teljesen átvéve az irányítást.
Ugyanúgy ekkortájt készült el a kapuval és cigarettázással kapcsolatos poszt, a témát azóta másképp és más formában dolgoztam fel, a drogdílerek vélt vagy valós időbeosztásáról itt olvashattok

2010.07.09. Megnéztem Az osztály c. filmet és elhatároztam, hogy levetíttetem az évfolyamnak.

2010.08.22. Szerintem az AKG árnyoldalát legjobban ez a sztori írja le: „Nyomj a tizenhat éves elé egy pontozott vonalat, ahol vállalja, hogy nem fog inni a táborban. Garantálom: szarni fog rá.” Szartak is – a sztori itt olvasható.

2010.09.29. Ezen a napon ültem le évfolyamvezetőmmel és új patrónusommal a bloggal kapcsolatos beszélgetésemre. Én most is úgy gondolom, hogy a beszélgetés konstruktív volt, azóta azonban több zsákutcába is futottunk. Célom azóta is az volt, hogy a diákok számára kialakulhasson egy közös fórum, amit a tanárok is komolyan vesznek és ahol félelem nélkül megírhatják a gyerekek gondolataikat. Ez, finoman fogalmazva, gyerekcipőben jár még. Később fel is tettem a kérdést: miért félnek a gyerekek?

2010.10.05. Kis írás iskolánk „alapkövéről”, a patrónusi rendszerről. Később még többet is írtam a témáról, egy összegző bejegyzés a közeljövőben várható róla.

2010.10.06. A Facebook csodája: évfolyamom diákjai körében ismertté vált a blog.

2010.10.26. Talán a legfontosabb írásomnak érzem ezt: Személyiségközpontúság – hol jelenhet meg? Azóta sem tudom felfogni, hogy tarthatja az AKG személyiségközpontúnak azt, hogy mindenki teljesen szabad. A személyiségközpontúság nem személyre szabott jogokkal és kötelességekkel kellene, hogy járjon? Megvalósítható egyáltalán? Fejtegetésem itt olvasható.

2010.11.25. Megírom egyik, ha nem a legnagyobb hatású posztom „Miért félnek a gyerekek?” címmel. A kérdést továbbra is fenntartom, diáktársaim ugyanis kivétel nélkül kérik, hogy majd ha egyszer írnak, hadd írjanak név nélkül. Akkor sem értettem, most sem értem, miért vállalhatatlan a negatív vélemény egy tanárról. Az iskola is ad lehetőséget a véleménynyilvánításra, csak a rendszer rossz. Az írás kint volt az Origo főoldalán, egy kedves drága troll is akkor kapaszkodott ránk. Itt olvasható.

2010.12.21. Megjelenik az első vendégírás a blogon „Médiashit” címmel.

2011.01.06. Második vendégírás az iskolaújságról, „Az irányított, nyomtatott sajtó visszaszorulásáról, és a szabad, internetes média előretöréséről” címmel.

2011.01.13. Létrejön a (GY)(I)K.

2011.02.04. Iskolaújságunk üres címlappal tiltakozik a médiatörvény ellen. Én tiltakozom a tiltakozás ellen, ugyanis nemkívánatos politikai utalásokat jelent, megkésett volt, az iskolát képviselve jött létre. Erről szóló írásom nem hozták le az iskolaújságban. Cikk itt, indoklás a le nem hozatalra itt.

2011.03.06. „Konformlázadás” címmel írok a gyengék és mindig megbocsátók ellen lázadókról. Itt olvasható.

2011.03.25. Beláttam, az emberek a borító alapján ítélik meg a könyveket – elköltöztettem a blogot, új név, új remények alá.

2011.04.09. Itt kezdtem el (korábbi elhatározásomban összhangban) az AKG-s iskolai dolgoknál egy kicsit messzebbre is nézni. Ezen a napon írtam az akkor elvileg biztosnak tűnő kötelező természettudományos érettségiről. Csak egy rövidke írás, itt olvasható.

2011.05.05-06. Emelt szintű érettségik és beszámolóim (angol, német).

2011.05.31. Jön a Fidesz az AKG-ba? Egyes oldalakon már államosításról írnak. Én a tájékoztatás hiányát kérem számon az iskola vezetőségén. Itt olvasható.

2011.06.17. Az évet szépen körbeérve újabb kis botránnyal zárom, szándékos rosszindulattal vádolom meg a tanárokat egy szülői értekezlet kapcsán és egy idézet segítségével trollnak nevezem az igazgatót. Attól tartok, az olvasóim nagy része nem értette, hogy az internetes szlengre céloztam – bár az sem sokkal jobb, elismerem. Diákok a szülőin, avagy év végi hidegzuhany a pénzről? Itt fejtem ki, micsoda őrültség történt.

2011.06.20. Egy éves a blog, e sorokat írom. Lesz még nem egy poszt az évről minden tekintetben.

Hogy összességében hol állunk? A közösségiség tekintetében sehol. Ismeretségi körömben, ha nem is száz százalékig, de írásaim nagyobb részével azért egyetértenek. Vannak is problémáik, csak megírni már nem írják őket. Ki ezért, ki azért.
A szeptember végi kis nyilvánosság nem jókor jött, a fröcskölés és káosz közepén, a negatív címmel. Úgy gondolom, jövő év elején újra próbálkozunk, új címről, egy kicsit talán a radar alól.
A magam szempontjából egyébként elégedett vagyok, szerintem pár problémára mindenképpen felhívtam a figyelmet. Megvannak a terveim a nyárra, hogy melyikből mi lesz, még nem tudom. Meglátjuk, miből mi jön össze.

Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő tanév.

0 Tovább

Miből és mit tanítana Hoffmann Rózsa?

Ismét van egy cikk az oktatásért felelős államtitkár kapcsán az Origón, címe: „Hoffmann: A gyereket kell tanítani, nem a tantárgyat” – itt olvasható. Ehhez szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot.

A címben szereplő állításról csupán nagyon röviden értekezik a cikk, nemrég azonban beszélgettem valakivel erről a kérdéskörről, így arra gondoltam, ide is leírom az álláspontom.
(Ajánlott olvasmány: Személyiségközpontúság – hol jelenhet meg?)

A beszélgetés során elsősorban a „leadandó anyag” koncepciója volt számomra teljesen idegen. Az én kiindulópontom az, hogy az iskolák (itt most általános iskolákra gondolok elsősorban, részben gimnáziumokra is) egyenlőségre épülnek: adott egy osztály, benne random összekerült gyerekekkel – és affinitásuktól, képességeiktől függetlenül mind ugyanazt fogják – elvileg – megtanulni.

Gyakorlatilag azonban nem: a gyerek, akik, matekból kitűnő, versenyekre jár és magától extra dolgokat megtanul a témából, érthető okokból sokkal többet foglalkozik ezzel a tárggyal, mint mondjuk a történelemmel, melyhez semmi érzéke, nem tartja fontosnak és csak túl akar lenni rajta: letudja kettessel és megy vissza a matekkönyvhöz (közben bizonyára arra gondol, hogy a töri értelmetlen).

És mindennek ellenére a rendszer sajátosságai miatt ugyanannyi tanórát foglalkozik mind a kettővel. A történelemtanításra szánt órák nettó hatékonysága érthető okokból alacsony, az idő elvesztegetett. Képzeljük el, milyen matekos lenne Példa Pálból, ha azt az időt is kedvenc tárgyára fordíthatta volna. Én úgy gondolom, egységesített meg-nem-tanított tananyagrészek miatt nem foglalkozni az erősségekkel igen nagy hiba. Már nagyon korán látszanak a „végletek”, hogy melyik tárgy az, amelyikkel a gyerek semennyire vagy nagyon-nagyon foglalkozik, időben kellene ezzel kezdeni valamit. Szerintem az erősségekre kellene építeni – s bár az én elképzelésem természetesen kezelhetetlen flexibilitást igényelne, tetszik a félmondat. Végre nem arról van szó, hogy milyen anyagot kell leadnia az iskolának.

Abban nem vagyok teljesen biztos, mit ért „nemzeti műveltség” alatt, de nem tetszik a kifejezés. Globalizáció van, hahó. Történelem és irodalom esetén teljesen jogosnak érzem, hogy sok időt töltünk a hazai témákkal (bár irodalommal alapvetően többet foglalkoznék), de például a természettudományok esetében feleslegesnek érzem azt a fajta részletességet, mint az Alföld tájai.

A tankönyvekről esett még sok szó a cikkben. Eszerint „egy-egy tantárgyhoz a kerettantervhez illeszkedő, kötelezően választandó tankönyv lesz, ez viszont nem zárja ki, hogy más könyvből is lehessen tanítani.” Kíváncsi vagyok, lesz-e ebből valami, és ha igen, hogy – már csak azért is, mert nálunk (szinte?) mindennek saját könyve van, a történelemkönyv koncepciójával én speciel nem is vagyok elégedett, önálló tanulásra és felkészülésre ugyanis alkalmatlannak találom.

Az egységesítés egyébként szerintem nem rossz ötlet – a jelen magyarországi helyzetben. Szerintem az lenne az ideális, ha az iskolák és az oktatási koncepcióik versenghetnének egymással, mindenhol másképp taníthatnak és a szülők a nekik leginkább tetsző rendszernek „vetik alá” gyermekeiket.
Ma persze ez nem lehetséges nálunk, már csak pénzügyi okokból sem, hogy a legkézenfekvőbb ellenérvvel hozakodjak elő. A túlnyomórészt körzeti sulik világában szerintem nem rossz ötlet az egységesítés.

13 Tovább

AKG: Diákok a szülői értekezleten

Mivel lehetne a legjobban lezárni a nyelvi évet? Egy vidám mesélősdivel, majd szülői értekezlettel, igaz? Nem az én mondásom, de ettől még zseniális: „Az igazgatónk egy troll.”


Szülői értekezlet, ahol ott az összes diák is az évfolyamról, és meghallgathatják, ahogy az igazgató hosszú és kerek mondatokkal kifejti: az évfolyam, khm, fizetési hajlandósága nincs éppen a topon.
Ó, kihagytam volna, hogy a gyerekeket konkrétan odaszervezték és előre meg volt üzenve, hogy maradjanak?

Talán nem ártana elmagyaráznom a szituációt, igaz? Hétfőn bizonyítványosztás, most csütörtökön pedig „utolsó nyelvi óra”, kis vidám búcsúztatós, nosztalgiázós izé, a második felén már a szülők jelenlétével, délután négyes kezdettel. Megbeszéljük a B2-es vizsgát, mindenki kap kis ajándékokat, megírjuk kis üzenetünk az „utókornak”, avagy a következő évfolyamnak, aztán az egész évfolyam lemegy a színházterembe, szülőkkel együtt, és meghallgatják a tanároktól, mennyire hejdeszuper volt ez az év (évértékelés természetesen nálam is lesz), fotósorozat az elutazásról, kis mesélés, ilyenek… aztán szülői.

Ugyanott, a színházteremben, szerintem fél perc szünet volt a kettő között. A nyelvtanárok kimenekültek (már aki tudott), aztán pedagógiai vezetőnk elkezdte a mondókáját. Az első részben a tervezett állami módosításokról kaptak a szülők tájékoztatást. A tájékoztatásról, mint olyanról, lentebb még írok.

Az értekezlet második felén pénzügyekről volt szó, feleslegesnek érzem az itteni részletezését. Elég annyit, hogy a helyzet arra emlékeztetett, mint amikor az évfolyamnak kollektíve elmondják, hogy övék a legrosszabb jegyek az iskolában. Vidám kis leforrázós téma, nagyon illik egy mosolygós, hogy azt ne mondjam, „intim” évzáróra. Volt már példa arra, hogy Horn az egész iskola előtt panaszkodott év végén a szétvert öltözőről és a drogproblémákról, de az azért mégiscsak más.

Látjátok a jelenetet? Szülők, gyerekek vegyesen ülnek a színházteremben, öt perccel ezelőtt még azt hallgatták, mennyire jól dolgoztak ők maguk vagy csemetéik, most meg leforrázva hallgathatják, ahogy a pedagógiai vezető többek közt olyan mondatokkal szórakoztatja őket, mint „nem hiszem, hogy ennek az évfolyamnak a családjainak rosszabb lenne az anyagi helyzete, mint a többinek”, vagy „azt mindenkinek magának kell eldönteni, hogy a családi kasszánál mekkora prioritást élvez az iskola”.

Nem írok az iskola finanszírozásáról, nem értek hozzá, először erről az egészről nem is akartam írni. Én még ott tartottam, hogy mindenki „lehetőségeihez mérten támogatja az iskolát” és „semmiképp sem akarjuk, hogy bárkinek anyagi okokból kelljen elmennie az AKG-ból, akkor inkább az iskola átvállalja a költségeket”. Ne értsük félre, nem elmaradásokról van itt szó. Egyáltalán nem. A vállalás mértékéről beszélünk.

Utóbbiak szép mondatok, de fel nem tudom fogni, miért kellett hallanunk őket. Fel nem tudom fogni, mit kerestek ott a diákok, a gyerekek. Mivel konkrétan semennyi idő nem volt a kis búcsúztató és az értekezlet között (csak annyi, amíg a nem patrónus nyelvtanárok gyorsan kimentek), mód sem volt rá, hogy távozzunk. Sőt! Előre meg volt adva az ukáz, hogy legyünk ott.

„A szüleitek 17.30-ra vannak meghívva, szülői értekezletet tartunk. Ti is legyetek ott.
A szülői értekezlet témája: nyeli év
(sic!), projektek, Prága, 12. évfolyam.”

Én nem sokkal az után távoztam, hogy Horn elmondta a fentieket, de pár perccel később már tódult is ki mindenki. A maradók tanulsága szerint csupán pár mondat erejéig ejtettek a szót a többi témáról. Helytálló lenne azt mondani, hogy az értekezlet legnagyobb részét az (elvileg) már mindenki által ismert alapítványi történet és ez a semmiből berobbanó pénzügyi lecseszés tette ki.

Mindezt úgy, hogy a gyerekeket szándékosan odaszervezték, hogy ők is hallják. Gyönyörű.

---

Ígértem, hogy még beszélek arról, hogy Horn elmondta, mi is zajlik most az iskolával és az állammal. Magyarán azt, amiről a szülők és a gyerekek már elvileg tájékoztatva voltak. Mert hát kinn volt az AKG weboldalán és kaptak leveleket is. És mindenki mindent tud. Érdeklődésemre azt a választ kaptam, hogy a tájékozott szülők a tájékoztatás után annyi levelet írtak pedagógiai vezetőnknek („biztos így van?” „nem értem” „takargatnak valamit?” etc.) a témában, hogy most újra végigvette az egészet. De természetesen mindenki tájékoztatva volt. Pár dátum: május huszonharmadikán tudták meg, hogy bár nem kellene, az AKG-t is közalapítványnak „nézik” és vonatkozni fog rá a tervezet; elvileg huszonhatodikán lett a dolog hivatalos; harmincegyedikén jöttek a cikkek (jómagam itt és itt írtam a dologról); most június tizenhatodika van. Mindenki döntse el magának, hogy tényleg tájékoztatva voltak-e a gyerekek, vagy legalább a szülők (lásd az itteni kommenteket).

Három nap múlva egy éves a blog! Ha minden rendben megy (ment már valaha bármi is rendben?), nagy éves visszatekintést tartok!

7 Tovább

Értelmetlen nyelvvizsga

A nyelvi év során írunk házi nyelvvizsgákat, voltaképp szimuláljuk a vizsgaszituációkat, A1-től B2-ig. Darabja ér kemény 2 százalékot. Az utolsó most azonban különleges volt: külön(leg)esen értelmetlen.


Hogy miért volt értelmetlen a B2-es nyelvvizsgánk, kérdezem én, tudva tudván, hogy bulvárosan túlzó a cím? Azért, mert már mindannyiunk jegye le volt zárva, mivel mindannyian mentünk érettségire!

Ha bár a csoportból igen, az évfolyamról nem én voltam az egyetlen, aki ment emelt érettségire – amely, már amennyiben rendben megy, automatikusan egy B2-es nyelvvizsgával jár amúgy is.

Megint csak a motiváció kérdése merül fel bennem. Nyilvánvalóan ezek a vizsgaszituációk a tanév részei, nem kérdés, hogy részt kell venni rajtuk – amennyiben a jegy még nincs lezárva. Szerintem a 2% az év végi jegyben egyébként nagyon kevés, de ez nem része ennek a társalgásnak.

A motivációról és komolyan vételről a vizsgaruha kérdése jut eszembe. Úgy gondolom, a legalább középfokú érettségire menő diákok esetén opcionálissá kellene tenni a B2-es vizsgát. Hogy miért? Mert, lássuk be, a tanév szempontjából jelentősége nincs. Azoknak persze hasznos, akik a közeljövőben le akarnak tenni egy B2-es nyelvvizsgát. A többieket viszont szerintem hagyjuk nyugiban így év végére, ha már le van zárva a jegyük.

Furcsa módja ez a gyakorlásnak. Másra pedig ilyenkor már nem jó. Azok, akik nem terveznek nyelvvizsgázni, hadd döntsék el maguknak, látják-e értelmét az egésznek. Az évnek ennyire a végén járva már nem oszt, nem szoroz az egész: aki élni akart a nyelvi év lehetőségével, már élt – aki nem, az nem.

Nem?

Hat nap múlva egy éves a blog! Ha minden rendben megy (ment már valaha bármi is rendben?), nagy éves visszatekintést tartok!

0 Tovább

nach Deutschland fahren

Csak egy kis apróság Németországból. Austauschen van, majd írok róla, de szombatig nem áll módomban még az eddig megírtakat sem kitenni.

Folytatása következik.

0 Tovább

Alternativity

blogavatar

Az iskolákról, az iskolámról, a meg nem beszélt problémákról. Írja: egy AKG-s diák.

Utolsó kommentek