Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Menjek én egyáltalán egyetemre? Protekcionista oktatáspolitika rulez

Csak akkor, ha apám kurva gazdag, jelen állás szerint legalábbis. Persze még van másfél-két évem addig, ki tudja, mit talál ki addig a kormány. A röghöz kötésről.

Aranyom, te bizony itt maradsz az országban, egészen addig, amíg tiszta ránc nem lesz az a kedves arcod...

Kedvencem a államilag finanszírozott, pardon, ösztöndíjas röghöz kötés. Az indoklás elvileg az, hogy „ha az állam milliókkal támogat meg egy képzést öt év alatt, úgy hiszem, a társadalom joggal várja el, hogy a fiatalok valamit visszaadjanak annak a közösségnek, mely hozzájárult a taníttatásukhoz.”

Ezúton szeretném az agyilag meghasonlott politikai vezetőink figyelmét felhívni arra, hogy az állami újraelosztás lényege pont az, hogy a rászorulóknak (jelen esetben azoknak, akik önerőből nem tudnák megfizetni az egyetemi képzést, de képességük megvan hozzá) a közösből juttatunk annak érdekében, hogy a közösség  egységesen haladni tudjon előre, például ne a pénz, hanem a tudás predesztinálja a továbbtanulási lehetőségeket.

A nyugdíjasoktól sem kérünk közmunkát, a rokkantak is elmehetnek külföldre, a családi pótlék kedvezményezettjei sem ilyen-olyan-amolyan extra feltételek mellett kapják meg a nekik jelen állás szerint járó támogatást. Sőt, ha a nyugdíjas nyolcvan évesen kivándorol Amerikába, az állam nem vasalja be rajta visszamenőleg a nyugdíját, mivel a támogatások kiosztása egyáltalán nem „visszaadásról” szól, ezért támogatás, illetve segély!

Kormányunk a jelek szerint azonban amolyan protekcionista módszerekkel kívánja megoldani azt a komoly problémát, hogy a kellően intelligens emberek olyan gyorsan menekülnek ebből az országból, ahogy csak tudnak, Nyugatra, jobb lehetőségekért, jobb munkakörülményekért, jobb fizetésért – csupa olyan alapvető dologért, amit Magyarország nem képes nyújtani nekik.
Mi a megoldás? Javítani a magyarországi munkakörülményeket? Ugyan! Helyette fogjuk azokat a tehetségeket, akik önerőből nem tudnának egyetemre menni, és 7-15 évre(!!!) kötelezzük őket, hogy Magyarországon dolgozzanak, hacsak ki nem fizetik a képzés árát.

Hallottunk már rövidtávú megoldásokról, de egy vak messzebb lát, mint oktatáspolitikánk formálói. (Most vegyem elő, hogy a minden kétséget kizáróan világnyelv angolt is háttérbe szorítanák, ha tehetnék?)  Tudniillik ezzel csak a szőnyeg alá söprik a tényt, hogy infrastruktúra illetve „munkaerő-kezelés” terén hazánk átkozottul le van maradva, ezzel a barátságos húzással pedig még csak nem is szükséges (megpróbálni) behozni a lemaradást, hiszen a diplomásoknak így is, úgy is itt kell maradniuk, kivéve, ha kellően gazdagok (Corvinuson legdrágább szak, amit találtam, félévenként négymillió forint, jó reggelt kívánok; a többi szak sem nevezhető olcsónak éppenséggel, az angol nyelvűek meg extra drágák – lásd itt).

Hová fog ez vezetni? Én a következőt látom magam előtt: a röghöz kötés miatt nem szükséges a vállalatoknak lépéseket tenni annak érdekében, hogy a minőségi munkaerőt megtartsák, maximum az országhatáron belül, így lemaradásunk még inkább nőni fog; ez oda fog vezetni, hogy a képzést fizetni nem tudó, tehetséges fiatalok egyetem nélkül is kivándorolnak, hogy ott próbáljanak szerencsét, mely még mindig jobb, mint 7-15 évet, életüknek delét elvesztegetni egy lemaradó országban. Ez persze tovább rontja a hazai munkaerő színvonalát is.

Ostobaság az egész. Az újraelosztás koncepcióját sem értik, az oktatáshoz pláne nem értenek. De hát persze, hogy pont innen kell elvonni a pénzt! A bürokrácia jó, ahogy van. De az oktatás! Hát túl sok pénzt nyomunk ebbe a vacakba!

"Növekvő munkanélküliséget, a fiatalok további elvándorlását és súlyosbodó szakemberhiányt jósol Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter a hvg.hu birtokába került felsőoktatási törvénytervezet legfrissebb koncepciójában arra az esetre, ha mindaz megvalósul, amit egyébként a saját tárcája akar. De cserébe legalább a "nemzeti középosztály színre lép" – állítja a miniszter." (hvg.hu)

25 Tovább

Még mindig a Fideszről

Komolyan azt hittétek, hogy a narancsos sütit egy nap alatt megeszik? Folytatjuk.


Mivel is kezdjem? Az órákon való beszélgetésekkel , vagy annak a köpetszagú baromságnak a cáfolatával, hogy a gyerekek tájékoztatva voltak? Tudjátok, mit? Kezdjük az elsővel.

A negyvenperces németórán végig erről volt szó, hálás köszönet, hogy ezt tanárunk elővette. Részben auf Deutsch, tehát még akár tanórai funkciója is volt a dolognak. Volt internetkapcsolat is, olvastunk cikkeket és iskolai közleményt, végigvettük azt, amit már hivatalosan tudni lehet – tényleg, nagy köszönet, szükség volt rá, a gyerekek ugyanis a cikkek elolvasása után nagy valószínűséggel nem láttak rá teljesen az eseményekre (amilyen címek voltak, nem csoda), egyik sem részletezte az alapítvány helyzetét, az állam, mint olyan, jogilag kikerülhetetlen szerepét az alapításban stb.

Némettanárunk véleménye szerint ez az egész csak egy adminisztratív dolog, nem több.

Az angolóra fele is ezzel ment, s mivel vegyes a csoport, megtudtuk, hogy Horn csibéi azért egy fél fokkal informáltabbak, kb. úgy, ahogy szerintem az iskolának is kellene lennie. Nem azért, mert bármi szupertitkosat megtudtak volna, hanem azért, mert egy „illetékes”-től hallottak a dologról.
Ja, és angoltanárunk meg teljesen mást gondol az egészről, a helyzet súlyáról. Mindez oké és nagyon érdekes dolog egyébként, de zavar, hogy szaktanárok magánvéleményeiből és a médiából kell elsősorban tájékozódnunk. A szaktanárok nélkül káosz van, illetve lenne a fejekben – még egyszer köszönöm, hogy foglalkoztak a témával az órájukon.

Namármost, ha csibéken (a miénken speciel nem, ráadásul rövidített is volt) és rendes órákon is szinte végig ez a történet a téma, egymásnak ellentmondó ötletek és kérdőjelekkel a fejük fölött ücsörgő gyerekek kereszttüzében, akkor hogy is gondolhatja bárki, hogy a szülők és gyerekek tájékoztatva voltak? Egy, „ez úgyse lesz így”-ként átfogalmazható megjegyzés az egész éves beszámolóban nem nevezhető tájékoztatásnak  – a fentiek is bizonyítják, hogy a gyerekek nem voltak tájékoztatva.

Ami nem baj, elvileg újdonság az egész, az iskola tett is kísérletet a tájékoztatásra, honlapján főoldalon szerepel, hogy „Az iskola fenntartói jogviszonyának módosításáról döntött a kormány … Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium iskolai működését a döntés nem érinti.”

Hurráparti, sajtosszendvics. Hogy egy alapvető tévedést tisztázzak, a gyerekeknek fogalmuk sem volt arról, mi van, csak annyit tudtak, amennyit a hírportálok megírtak – s, hogy idézzem irodalomtanárom, a média torzít. Erre jó példa a Népszabadság online változatának cikke, melynek címe azért komoly gyomros már önmagában is: Államosítják az AKG-t?
Az Index cikke már kérdőjel nélkül fogalmaz: Az állam visszaveszi az AKG-t

Egy halk megjegyzés: szerintem az iskolapolgárok közül többen olvasták a demagóg címmel ellátott Népszabadság-cikket, vagy az Index írását, mint ahányan az AKG weboldalán (is) próbáltak megutánajárni a dolognak.

Ilyen helyzetben a diákokat egyenesen, közvetítő elemek nélkül kell tájékoztatni, nem arra apellálni, hogy felmegy az iskola weboldalára, nyilvánvalóan nem teszi ezt meg mindenki. Egy személyiségközpontú iskola miért így „tájékoztat”?

(„Minden évben küldök egy hosszú, részletes pénzügyi, szakmai, és egyéb ügyekről szóló beszámolót. Én ebben leírtam nekik, hogy volt egy ilyen államosítási szándék, és én erről azt gondolom, hogy csak tévedés lehet.” – írja Horn ebben az interjúban.  És úgy gondolja, ennek fényében a gyerekeket nem fogja pofán vágni a fenti két cím? Komolyan?)

Nekem ne mondja senki, hogy ne lett volna mód arra, hogy valamelyik vezetőségi tag egy 5-8 soros közleményt ír az iskolapolgároknak. Itt nem az alapítványiság a kulcs, hanem a mindenféle implikáció, melyek nagy része jó esetben kacsa, de egyesek elhiszik. A faliújságokra ki lehetett volna rakni. Még jobb: nyitáson. Úgyis csak olyankor van értelme, amikor közérdekű információkat közölnek. Nyolc rohadt sort felolvasnak nyitáson, nincs ez az egész aggodalom.

Ha a szaktanárokkal kell megtárgyalni az egészet német-, angol-, média-, franciaóra stb. alatt, az finoman fogalmazva sem ideális. Láthatjuk, hogy az én esetemben is ellenkező álláspontokat hallottunk. A gyerekek pedig semmi biztosat nem tudtak, a rengeteg egyéb rész között elsikkadó, egyesek által akár meg sem kapott beszámolórészlet a szülőknél nem elegendő erre. Látjuk.

Ja, és abban sem lennék biztos, hogy minden diák tökéletesen keni-vágja az AKG alapító okiratának értelmezését, vagy a Horn-interjúban használt nyelvezetet. Nem mindenkit érdekel az aktuálpolitika és a bürokrácia.

Kommunikációs problémák, hm? Ó, csak a szokásos.

 

Az előző cikkben (és valószínűleg többször is) igazgatóként említettem Horn Györgyöt, aki iskolánkban valójában a pedagógiai vezető pozícióját tölti be, a hibáért elnézést kérek.

0 Tovább

Alternativity

blogavatar

Az iskolákról, az iskolámról, a meg nem beszélt problémákról. Írja: egy AKG-s diák.

Utolsó kommentek