Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Nekünk nem jár Sulinet (sem net)

Ismerjük a Sulinetet, mai nevén Közhálót? Az összes adatot, ami ott van, meg az olyan szolgáltatásokat, mint az e-mail címek vagy domainnevek? Na, ilyen az alapítványi iskoláknak többé nem lesz. Mindezt december 21-én, 17:38-kor kell közölni. Részletek idevágó írásokból alant, mivel szerzői többet tudnak a dologról, mint én.

„A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tegnap délután egy e-mailben tájékoztatta a nem állami, nem önkormányzati fenntartású iskolákat arról, hogy ezen intézményekben 2012. január 1-től megszüntetik a "Közháló" szolgáltatást, és az intézmények gondoskodjanak maguknak Internet-szolgáltatásról  (sic!). 10 nappal a határidő előtt, úgy, hogy az intézményekben ilyenkor téli szünet kezdődik.” (maganiskolak.hu)

„Horn György … a mainap.hu-nak elmondta: előzetesen semmilyen információjuk nem volt arról, hogy a fejlesztési tárca ilyen lépésre készül, sőt: Horn úgy tudja, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) oktatási államtitkársága sem tudott róla … [szerinte] az alapítványi iskolák működése így január 2-tól ellehetetlenül: egyebek mellett nem férnek hozzá az információs rendszerekhez, a pénzükhöz, nem tudják a diákokat érettségire jelentkeztetni, és a digitális naplóikat vezetni.” (mainap.hu)

„A közháló ráadásul rengeteg kapcsolódó szolgáltatást is jelent, például emailcímeket és doménneveket. Rengeteg iskola weboldala és levelezése is sulinet.hu cím alatt érhető el, a gyors átállás ezért problémás lehet.” (index.hu)

„A probléma ott kezdődik, hogy az intézményeknek forrást kell találniuk arra, hogy saját erőből finanszírozhassák az Internet- kapcsolatukat. Ezek után, kell keresni egy Internet-szolgáltatót, aki azt fogja mondani, hogy mondjuk 30 napos határidővel megpróbálja megvalósítani a szolgáltatást. Ez azzal járhat, hogy az oktatási intézmények január első felében Internet nélkül maradnak...

A közháló ráadásul nem csak egy "egyszerű" Internet-hozzáférési pontot adott, hanem kapcsolódó szolgáltatásokat, pl. email címeket, web tárhelyeket - nem kevés iskola weboldala érhető el sulinet.hu cím alatt, és levelezik @iskolaneve.sulinet.hu végű email címekkel... Ezek a szolgáltatások nem hordozhatóak át másik szolgáltatóhoz! Az új szolgáltatóra átálláshoz ráadásul komoly beavatkozásokat kell elvégezni az intézmény hálózatán, amihez felkészült rendszergazdára van szükség. Nagyon sok intézmény működik úgy, hogy egyszer, évekkel ezelőtt "valaki" beállított nekik mindent, és nincs helyben megfelelő humán-erőforrásuk!

A hab a tortán pedig az, hogy azon intézmények, akik már elkezdték használni azokat a Tisztaszoftveres programokat (pl. Windows 7) amik rendszeres aktiválást igényelnek 180 naponként, ezek után nem tudják majd aktiválni a szoftvereiket, mert az eddig csak közhálón volt lehetséges. Ez azt jelenti, hogy ezek a gépek egyszerűen le fognak állni 180 nap után, ami az intézmény működésének megbénulását is jelentheti.” (Bak Zsófia ELTE-s oktató nyilvános Facebook-bejegyzése)

Ez a kormány mindenbe bele akar szólni

Megjegyzem, hogy szerény véleményem szerint maga az átalakítás még elfogadható is lehetne (apróság: az egyházi iskolák is az érintettek közé tartoznak), elvégre vetettem én már fel ennél sokkal durvább „oktatásköltségvetési megszorításokat” a HHH-s gyerekek kapcsán – de mint máshol is, itt is oda lyukadunk ki, hogy pocsék a kommunikáció. Persze amikor Horn György tiltakozik ez ellen, az a „bagoly mondja verébnek” tipikus esete.

A hivatkozott írások linkjei a blog Facebook-oldalán megtalálhatóak!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold az Alternativity-t Facebookon!

Amennyiben vendégírással szeretnél jelentkezni vagy kérdésed van, a toonormal(kukac)citromail.hu címen érhetsz el.

1 Tovább

Wikipedia kontra könyvtár

- avagy könyvespolcok a huszonegyedik század árnyékában

Egyelőre mindenki fellélegezhet, a rendszerkritikát később folytatom. Most a blog „iskolákról általában”-elemének fényében fogok írni arról, hogy mit érdemes szerintem 2011-ben egy könyvtárral csinálni – nyilvánvalóan nem ugyanazt, mint akár csak 5 évvel ezelőtt.

A posztot elsősorban az AKG-ban több helyen is olvasható kiírás ihlette, miszerint „könyvtári óra” miatt a könyvtár ekkor és ekkor korlátozott jelleggel működik. Mindemellett az írás egyáltalán nem AKG-specifikus és semmi köze konkrétan az iskolánk könyvtárához.

Pont akkortájt volt szerencsém befejezni általános iskolai illetve megkezdeni gimnáziumi tanulmányaimat, amikor úgy rendesen beindult a Google és a Wikipedia. Előtte tényleg nehezebb volt összeszedni egy kiselőadásra valót, az embernek nem ártott, ha rendelkezésére állt valamiféle (szak)irodalom a témával kapcsolatban. Ez hamar megváltozott: már nyolcadikban rendszeresek voltak az aktuális Wikipedia-szócikket szóról szóra felolvasó, általuk korábban sosem látott idegen szavakkal küszködő diákok.

Nyilvánvalóan nekünk is meg kellett szokni ezt a fajta újdonságot, meg kellett tanulnunk, hogyan érdemes használni. Ma már mi is könnyebben találunk releváns információt egy tárgykörről (jó esetben már nem csak az idevágó Wikipedia-szócikket olvassa el az ember) és jobban tudjuk azt egy saját, értékelhető előadásba fűzni – jó esetben úgy, hogy értjük is, miről beszélünk.

Az alapszintű lexikális információkat ma már három-négy kattintással elérhetem egy olyan témában, ami kiselőadásként előkerülhet – még akkor is, ha elvileg elvont dologról, egyfajta „érdekességről” van szó. Már csak azért sem használja olyan gyakran az ember a könyvtárat, mert egész egyszerűen hamarabb megvan a kereséssel, ha az internetet használja.

Előrebocsátom: én szívesen olvasok és valószínűleg nagyon sokára fogok csak e-könyv olvasót beszerezni. Ha már egyébként oly gyakran bámulok monitorokat, jó érzés az olvasás során végre valami mást nézni. Mindettől függetlenül azonban tudomásul veszem, hogy egyszer el fog jönni az a pont, amikor muszáj leszek egyet venni, ha naprakész akarok maradni. El fog jönni az az idő, amikor a nyomtatási költségek kifizetése helyett csupán e-könyvként adja ki valaki írását, s szerintem nem is kell sokáig várni, hogy ez egy üzletileg is kifizetődő lehetőségnek számítson. Hogy mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy a világ változik.

A klasszikus információgyűjtős-tényanyagkeresős feladatok terén a könyvtár ma már nem versenyezhet az internettel, pláne akkor nem, ha egy iskolai könyvtárról beszélünk.

A kérdés persze adott: milyen feladatokkal lehetne könyvtárhasználatra buzdítani a diákokat? Addig rendben van, hogy a legtöbbjük számára kriptikus és nem túl fontos könyvtárhasználati órán megtanulják értelmezni a jelöléseket – ez gyakran párosul persze valamiféle kutatómunkával, amit jó esetben a diák magáénak is érez –, de ez nem jelenti azt, hogy ő rendszeresen bemegy majd a könyvtárba, ha meg akarja nézni, mikor született IV. Béla – miért is tenné 2011-ben?

A válasz ott bújik meg az előző bekezdésben. Kutatómunka – amíg nem késő. Olyan jellegű feladatokkal kell előrukkolni, amelyek megoldásait az ember nem találja meg egykönnyen az interneten. Az nem motiváció, hogy „nem kereshetsz neten, mert én, Tanár Tamás, ezt mondtam”.

Még a fiatalabbak számára is ki lehet találni olyasféle témákat, melyeknek utána tudnak vagy jó esetben akarnak is nézni. Régen elég volt az, hogy elvont kérdéseket tettünk fel – ma már azok is egy kereséssel megválaszolhatóak. Most jön az, hogy a belemenős, véleményütköztetős, eseményfeltárós, munkaigényes esszéket igényeljük.

Nem tudom, ki olvasta olvasóim közül Simon Singh A Nagy Bumm c. könyvét. A könyv konkrétan végigveszi a csillagászat, mint tudomány történetét, szolid 624 oldalban, rendkívül érdekes olvasmány. Namármost, a tudományos elméletek közti versengés folyamatát, az utat, ahogy a vitás elemekre magyarázatot talált az egyik elmélet, a másik meg nem, úgy mutatja be lépésről lépésre ez a könyv, úgy szerkeszti össze az eseményeket, ahogy az interneten elérhető tartalmak tapasztalataim szerint egyelőre nem tudják.

Olyan kérdéseket és témákat kell felvetni, melyek megválaszolása többet igényel puszta tényanyagnál. Magyarázatokat, vitákat, indítékokat, elhalt ötleteket, látszólag összefüggés nélküli gondolatok közti kapcsolatokat kell kerestetni. Elsősorban erre jó a huszonegyedik században a könyvtár: nem a tényanyag megismerésére, hanem a rendszerére.

Igen, ezeknek megoldása sok időt és energiát igényel a diáktól és az órarendtől egyaránt. Amennyiben fontosnak találjuk a könyvtárhasználatot, mégis bele kell építenünk néhány ehhez hasonló, „lassú és nagy” feladatot.

Azt, hogy a következő generációnak hogyan fogjuk hasznossá tenni a könyvtárakat, nem tudom. Talán sehogy. Erre majd akkor és ott valaki más fog válaszolni.

2 Tovább

Alternativity

blogavatar

Az iskolákról, az iskolámról, a meg nem beszélt problémákról. Írja: egy AKG-s diák.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek