Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Ez a kormány mindenbe bele akar szólni

Bizonyára olvastátok a pénteki hírt: egy fideszes képviselő szerint a szülő este nyolc után köteles lenne a kiskorú gyermek közterületen történő felügyeletéről gondoskodni. Reakcióm annyi volt: volt ezeknek gyerekkoruk? A viccet félretéve: megijeszt, hogy ez a kormány a jelek szerint kézivezérléssel kívánja felnevelni az ország összes gyerekét.

Szerintem nem igényel különösebb kommentárt a javaslat alapvető idiotizmusa: bármennyire nem igénylem mindazt, amiben a kortársaim részt vesznek, bolond lennék nem beismerni, hogy komoly (egyaránt pozitív és negatív) személyiségformáló erővel bírnak a gyakran masszív alkoholos-egyéb befolyásoltságba torkolló baráti összejövetelek. Közös emlékeket alkotnak, végigviszik az embert a határkeresés és önsorsrontás világán, a legtöbb esetben szerencsére azért csak annyira, hogy idővel visszaránthassa magát a hétköznapi élet sajátosságaiba. Én másképp élek és gondolkodom minderről, de hülye lennék azt mondani, hogy ne lenne fontos része az életnek a kamaszkor megannyi fricskája.

A jelek szerint a javaslatot beterjesztő fideszes képviselő viszont hülye. Számomra abszolút érthetetlen, hogyan javasolhat valaki ilyet – nem volt gyerekkora? Talán 25 évesen született? Felnőttségéig be volt zárva a családi házba? Nem ismeri a tiltott gyümölcs, a barátokkal való közös marhaságok fogalmát? Tizenhét évesen nyolckor otthon? Program csak hétig, hogy haza tudj érni? Nyolc óra, tizennyolc éves korig? Mik ezek az elképesztő számok? Ha már itt tartunk: ki tartatná ezt be? Van rá infrastruktúra? Pont erre? Hol?

UPDATE: Az eredeti MTI-hírben a beterjesztő így fogalmaz: "...állandó probléma, hogy közterületen akár éjszakába nyúlóan kint vannak [...] óriási veszélynek vannak kitéve különösen (kiemelés tőlem - TooNormal) a 14 év alatti gyermekek" (lásd itt)Ettől azonban a családjogi törvény még a Ptk. alapján definiálja a kiskorú fogalmát, ami bizony 18 éves korig tart. Kiemeltem, hogy Kőszegi a "különösen" szót használja, amiből nekem elég egyértelműen az jön le, hogy nem csak a 14 év alattiakra gondol. Persze ha csak rájuk gondolna, akkor is elfogadhatatlan lenne ez a "nevelési kézivezérlés".

Egyáltalán kinek lenne jó ez? Hivatalosan a bűncselekményektől való védelem. Mellékesen persze ellehetetleníti a tizenévesek szociális létének eddig megszokott formáját is. Ez viszont természetesen nem működik, nem működhet felülről irányított formában, egész egyszerűen a szülő dolga. Nem lehet a gyerekeket államilag megvédeni vélt vagy valós veszélyektől, pláne nem a szülők döntési lehetőségének ilyen szintű csorbításával. Ez zavar az egészben a legjobban: nem egy jele van annak , hogy a kormány kézivezérléssel szeretné felnevelni a következő generációt.

Menjek én egyáltalán egyetemre?

Jön a Fidesz az AKG-ba?

Még mindig a Fideszről

Ha egy politikus szerint törvénybe kell foglalni, hogy a gyereknek szót kell fogadnia, és azt, hogy nyolckor otthon kell lennie, béna kacsának tartja a szülőket és kezelhetetlen szörnyetegeknek a gyerekeket. Az ilyen jellegű irányelveket nem törvénybe foglalni kell, erkölcsi kódexben a helyük, amit nem a politika, hanem az idő és a társadalom formál. Elfogadhatatlan, hogy a politika határozza meg, hogyan nevelheti a szülő a gyermekét. Ennyi erővel mindenkit be lehetne adni az árvaházba: nincs joga a szülőnek eldönteni, leküldi-e kilenckor a nonstopba a gyerekét egy kiló kenyérért? Netáb úgy elengedni a diszkóba, hogy nem kíséri el (tudom, Kafka is megirigyelné ezt a szürreális gondolatot).

Szerintem az is több holmi szómágiánál, hogy Hoffmann Rózsa nem közoktatási, hanem köznevelési törvényt igyekszik elfogadtatni. Engem megijeszt, hogy kereszténykonzervatív erkölcsről beszél, s a körülöttem lévő emberekbe az állam által képviselni kívánt értékrendet kívánják beleplántálni. Az erkölcsnek és a normáknak ugyanis társadalmi konszenzuson kell alapulniuk (nem azért börtönözzük be a gyilkosokat, mert Pintér Sándor elítéli a gyilkosságot, mint problémamegoldási eszközt, hanem mert a társadalom elfogadhatatlannak tartja tagjai életének erőszakos kioltását, és megvédi önmagát az erőszaktevőktől), nem pedig egy politikai „elit” véleményén és világnézetén. Már csak azért sem, mert nem fogja elérni kívánt hatását.

„Az iskola – mint a társadalmi valóság mikrokozmosza – közvetíti a tanulók felé azokat a kívánatosnak ítélt viselkedésformákat, amelyek a közmegegyezés szerint (kiemelés tőlem – TooNormal) szükségesek a társadalomban való eligazodáshoz: a fegyelem, az önmegtartóztatás, az önuralom, a felsőbbségnek való engedelmesség képességeit.” („A rejtett tanterv és a köznevelési törvény”, gondola.hu)

Az iskolai tantervek egységesítését eleinte támogattam, mert úgy éreztem, amíg nincs minden gyereknek választási lehetősége, milyen iskolába menjen, rossz az, ha a mondjuk Szécsény melletti 5 falucska összes gyerekének muszáj személyiségközpontú iskolába járnia, mert nincs más a környéken. Az viszont, amit most a kormány csinálni próbál, sokkal inkább az indoktrináció jele.

Lehet, hogy a Fidesz-KDNP képviselői szerint a gyereknek 8 után otthon a helye, és a kereszténykonzervatív gondolkodás a helyes, és a diplomást tárcája, nem pedig erényei alapján ítéli meg, de nem véletlen vannak szülők, szüleink – a nevelés az ő dolguk. Ők ismerik a környezetünket, minket. Urambocsá, gondolhatnak másképp a világra, mint az aktuális vezetőink – ennek normális körülmények között teljesen normálisnak kellene lennie.

Megijeszt, hogy azt hiszik politikusaink, hogy mindent jobban tudnak, mint mi: hogy jobban tudják, hogyan kell nevelni a gyerekeket, mint a szüleink. Társadalmilag elfogadott normák betartatása: kérjük és köszönjük. Saját normák rákényszerítésre a társadalomra: inkább verekedjetek a kukásokkal…

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold az Alternativity-t Facebookon!

Amennyiben vendégírással szeretnél jelentkezni vagy kérdésed van, a toonormal(kukac)citromail.hu címen érhetsz el.

9 Tovább

Kedves Hoffmann Rózsa!

Az fn.hu-n megjelent, rendkívül szofisztikált és ügyes paródia illetve kabarétréfa után szeretném megkérni, hogy végre gondolkozzon is egy kicsit!


„Az oktatási államtitkár szerint a hallgatói szerződés elleni tiltakozás az igazságosság elleni tiltakozás. […] ma az állam legnagyobb ellensége az adósság, és amíg ezt Magyarország le nem küzdi, addig nagyon meg kell gondolni, mire adunk ki minden egyes fillért.”

Én megértem, amikor azt monda, hogy az államadósság ellen küzdeni kell, és hogy ez most a legfontosabb törekvés. A kormány ez úton tett lépéseinek megítélését most hagyjuk ki a diskurzusból, de azt azért megjegyezném, hogy az utolsó dolog, amin fogni kell, az az oktatás, mert az a jövő. Szűklátókörű, négyévenként rettegő politikai berendezkedésünkben persze paradox módon senkinek sem éri meg ezzel foglalkozni.

Ha már tényleg csökkenteni kell az oktatási költségeket, javasolnám az olyan kis finomságokat, mint az alig látogatott szakok bezárása vagy horribile dictu egy minimális összegű, tandíj néven futott tandíj bevezetését. Tudom, az fúj. Talán mégis érdemes lenne rajta elgondolkodni, ha ennyire össze kell húzni a nadrágszíjat, nemde?

Sőt, ha pénz kell, a bürokrácia szó jut először eszembe, nem az egyetemista

Azt is megjegyezném, hogy a külföldre kivándorló diplomás nem azért megy ki, mert ördögi disznó, hanem azért, mert az itthoni munkakörülmények (melynek csak egy eleme a fizetés) elfogadhatatlanok számára. Egy ilyen döntés meghozatala nem egyszerű és igen komoly ok és belső hajtóerő kell hozzá, hogy ezt valaki meglépje. A munkakörülmények viszont nem fognak javulni, ha a diplomások röghöz kötésével az állam kvázi fejbelövi a versenyt.

„[Az, hogy] egy orvos a diploma megszerzése után külföldön kamatoztassa tudását jó fizetésért és annak a közösségnek soha ne adjon vissza semmit, amelyik a képzését vállalta, finanszírozta […] nem felel meg az igazságosság elvének.”

Nem igazságos, hogy az államilag finanszírozott képzésű alak kimegy külföldre? Jó reggelt, az állam feladata az újraelosztás, a rászorulóknak ad pénzt, nem azoknak, akik eleget tettek a közösségért! A rokkantnyugdíjason se vasalják be a neki kiutalt pénzeket, ha kiköltözik Amerikába, és ez így van jól. A költségtérítéses képzés lényege az, hogy a diák képességei megvannak az egyetemi tanulmányokhoz, de támogatásra szorul, mert magától nem tudná fizetni a költségeket. Az állam dolga a méltányosság, nem pedig az igazságosság megítélése.

„A szerződés egy lehetőség, akinek a családja megengedheti magának azt, hogy finanszírozza tanulmányokat, annak nem kell ilyen szerződést kötnie.”

Ezt a szintű demagógiát Szíjjártó is megirigyelné, szerintem nem kíván kommentárt. Mintha DJ Hoffmann remixét hallgatnám MC Selmeczi „Megvédtük a nyugdíjakat” című slágeréről. Lehetőség? A szó, amit keres, az a zsarolás. Nincs pénzed? Akkor vagy itthon maradsz, vagy nem mehetsz egyetemre.

(Megjegyzem, ha két évről lenne szó, vagy valami ilyesmiről, talán nem is morognék ennyire. Na de hét-tizenöt? Kis túlzással akár negyven éves korodig itthon kell élned? Nonszensz.)

(Különben is, hogy hajtanák be a szerződésszegőktől a pénzt?)

„Ellenőrzés is lesz, és meg kell büntetni azt az iskolát, amelyik például megakadályozza ravasz módon annak a jognak az érvényesülését, hogy hittant tanulhassanak állami iskolákban is a gyerekek.”

Ó, ezt az átkozott ravaszságot! Hogy tanulhassanak! A jog! Arra van joga a gyereknek, hogy hittant tanulhasson (= kelljen tanulnia), de arra nincs, hogy oda menjen diplomája birtokában, ahová akar? Ne beszéljünk itt jogokról, kérem!

Ó, és vajon miért pont a hittannal példálózott? Hogy lehet ennek a jognak az érvényesülését megakadályozni? Úgy, hogy nem tanítják?

Mi az egyáltalán, hogy hittan? Bibliatan? Kereszténységtan? A hívő  buddhista milyen órára jár majd? Az ateista szülők gyermekével mi lesz? Erőltetjük a saját világnézetünket? Ha már a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (haha, KÉSZ vagyok…) tartjuk előadásunkat…

„…helyére kell tenni a nevelést, ami alatt a személyiség teljes egészének formálását jelölte meg, amelynek része az erkölcsi, a vallásos, a hazafias, a családi életre vagy a munkára nevelés.”

Nem lehetne ezt a családra, a környezetre bízni? Őszintén? Engem aggaszt, hogy központosítottan, doktrínákkal teleszórva, a vallásoktatást, illetve a vallást magát állandóan emlegetve, a személyiségformálásban ilyen, számomra túlzó szerepet szán az iskoláknak, a jelenlegi tervek alapján saját magának és világnézetének, kedves Rózsa. Tudom, onnan fentről nehéz elfogadni, hogy más másképp gondolkodik, mint maga. Próbálja már meg azért hagyni ezt!

Az, hogy a tehetségesek kimaradnak az egyetemről (mert egyre kevesebben fognak perspektívát látni hazánkban… ajánlanám ezt a remek blogot), csak, hogy elmehessenek már fiatal felnőttként, semmilyen problémát nem fog megoldani, csak egyre többel fog minket szembesíteni. Tudja, kik fognak maradni? A birkatermészetűek.

Magának, maguknak talán jó is ez így…

   (az fn.hu cikke itt olvasható)

1 Tovább

Menjek én egyáltalán egyetemre? Protekcionista oktatáspolitika rulez

Csak akkor, ha apám kurva gazdag, jelen állás szerint legalábbis. Persze még van másfél-két évem addig, ki tudja, mit talál ki addig a kormány. A röghöz kötésről.

Aranyom, te bizony itt maradsz az országban, egészen addig, amíg tiszta ránc nem lesz az a kedves arcod...

Kedvencem a államilag finanszírozott, pardon, ösztöndíjas röghöz kötés. Az indoklás elvileg az, hogy „ha az állam milliókkal támogat meg egy képzést öt év alatt, úgy hiszem, a társadalom joggal várja el, hogy a fiatalok valamit visszaadjanak annak a közösségnek, mely hozzájárult a taníttatásukhoz.”

Ezúton szeretném az agyilag meghasonlott politikai vezetőink figyelmét felhívni arra, hogy az állami újraelosztás lényege pont az, hogy a rászorulóknak (jelen esetben azoknak, akik önerőből nem tudnák megfizetni az egyetemi képzést, de képességük megvan hozzá) a közösből juttatunk annak érdekében, hogy a közösség  egységesen haladni tudjon előre, például ne a pénz, hanem a tudás predesztinálja a továbbtanulási lehetőségeket.

A nyugdíjasoktól sem kérünk közmunkát, a rokkantak is elmehetnek külföldre, a családi pótlék kedvezményezettjei sem ilyen-olyan-amolyan extra feltételek mellett kapják meg a nekik jelen állás szerint járó támogatást. Sőt, ha a nyugdíjas nyolcvan évesen kivándorol Amerikába, az állam nem vasalja be rajta visszamenőleg a nyugdíját, mivel a támogatások kiosztása egyáltalán nem „visszaadásról” szól, ezért támogatás, illetve segély!

Kormányunk a jelek szerint azonban amolyan protekcionista módszerekkel kívánja megoldani azt a komoly problémát, hogy a kellően intelligens emberek olyan gyorsan menekülnek ebből az országból, ahogy csak tudnak, Nyugatra, jobb lehetőségekért, jobb munkakörülményekért, jobb fizetésért – csupa olyan alapvető dologért, amit Magyarország nem képes nyújtani nekik.
Mi a megoldás? Javítani a magyarországi munkakörülményeket? Ugyan! Helyette fogjuk azokat a tehetségeket, akik önerőből nem tudnának egyetemre menni, és 7-15 évre(!!!) kötelezzük őket, hogy Magyarországon dolgozzanak, hacsak ki nem fizetik a képzés árát.

Hallottunk már rövidtávú megoldásokról, de egy vak messzebb lát, mint oktatáspolitikánk formálói. (Most vegyem elő, hogy a minden kétséget kizáróan világnyelv angolt is háttérbe szorítanák, ha tehetnék?)  Tudniillik ezzel csak a szőnyeg alá söprik a tényt, hogy infrastruktúra illetve „munkaerő-kezelés” terén hazánk átkozottul le van maradva, ezzel a barátságos húzással pedig még csak nem is szükséges (megpróbálni) behozni a lemaradást, hiszen a diplomásoknak így is, úgy is itt kell maradniuk, kivéve, ha kellően gazdagok (Corvinuson legdrágább szak, amit találtam, félévenként négymillió forint, jó reggelt kívánok; a többi szak sem nevezhető olcsónak éppenséggel, az angol nyelvűek meg extra drágák – lásd itt).

Hová fog ez vezetni? Én a következőt látom magam előtt: a röghöz kötés miatt nem szükséges a vállalatoknak lépéseket tenni annak érdekében, hogy a minőségi munkaerőt megtartsák, maximum az országhatáron belül, így lemaradásunk még inkább nőni fog; ez oda fog vezetni, hogy a képzést fizetni nem tudó, tehetséges fiatalok egyetem nélkül is kivándorolnak, hogy ott próbáljanak szerencsét, mely még mindig jobb, mint 7-15 évet, életüknek delét elvesztegetni egy lemaradó országban. Ez persze tovább rontja a hazai munkaerő színvonalát is.

Ostobaság az egész. Az újraelosztás koncepcióját sem értik, az oktatáshoz pláne nem értenek. De hát persze, hogy pont innen kell elvonni a pénzt! A bürokrácia jó, ahogy van. De az oktatás! Hát túl sok pénzt nyomunk ebbe a vacakba!

"Növekvő munkanélküliséget, a fiatalok további elvándorlását és súlyosbodó szakemberhiányt jósol Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter a hvg.hu birtokába került felsőoktatási törvénytervezet legfrissebb koncepciójában arra az esetre, ha mindaz megvalósul, amit egyébként a saját tárcája akar. De cserébe legalább a "nemzeti középosztály színre lép" – állítja a miniszter." (hvg.hu)

25 Tovább

Miből és mit tanítana Hoffmann Rózsa?

Ismét van egy cikk az oktatásért felelős államtitkár kapcsán az Origón, címe: „Hoffmann: A gyereket kell tanítani, nem a tantárgyat” – itt olvasható. Ehhez szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot.

A címben szereplő állításról csupán nagyon röviden értekezik a cikk, nemrég azonban beszélgettem valakivel erről a kérdéskörről, így arra gondoltam, ide is leírom az álláspontom.
(Ajánlott olvasmány: Személyiségközpontúság – hol jelenhet meg?)

A beszélgetés során elsősorban a „leadandó anyag” koncepciója volt számomra teljesen idegen. Az én kiindulópontom az, hogy az iskolák (itt most általános iskolákra gondolok elsősorban, részben gimnáziumokra is) egyenlőségre épülnek: adott egy osztály, benne random összekerült gyerekekkel – és affinitásuktól, képességeiktől függetlenül mind ugyanazt fogják – elvileg – megtanulni.

Gyakorlatilag azonban nem: a gyerek, akik, matekból kitűnő, versenyekre jár és magától extra dolgokat megtanul a témából, érthető okokból sokkal többet foglalkozik ezzel a tárggyal, mint mondjuk a történelemmel, melyhez semmi érzéke, nem tartja fontosnak és csak túl akar lenni rajta: letudja kettessel és megy vissza a matekkönyvhöz (közben bizonyára arra gondol, hogy a töri értelmetlen).

És mindennek ellenére a rendszer sajátosságai miatt ugyanannyi tanórát foglalkozik mind a kettővel. A történelemtanításra szánt órák nettó hatékonysága érthető okokból alacsony, az idő elvesztegetett. Képzeljük el, milyen matekos lenne Példa Pálból, ha azt az időt is kedvenc tárgyára fordíthatta volna. Én úgy gondolom, egységesített meg-nem-tanított tananyagrészek miatt nem foglalkozni az erősségekkel igen nagy hiba. Már nagyon korán látszanak a „végletek”, hogy melyik tárgy az, amelyikkel a gyerek semennyire vagy nagyon-nagyon foglalkozik, időben kellene ezzel kezdeni valamit. Szerintem az erősségekre kellene építeni – s bár az én elképzelésem természetesen kezelhetetlen flexibilitást igényelne, tetszik a félmondat. Végre nem arról van szó, hogy milyen anyagot kell leadnia az iskolának.

Abban nem vagyok teljesen biztos, mit ért „nemzeti műveltség” alatt, de nem tetszik a kifejezés. Globalizáció van, hahó. Történelem és irodalom esetén teljesen jogosnak érzem, hogy sok időt töltünk a hazai témákkal (bár irodalommal alapvetően többet foglalkoznék), de például a természettudományok esetében feleslegesnek érzem azt a fajta részletességet, mint az Alföld tájai.

A tankönyvekről esett még sok szó a cikkben. Eszerint „egy-egy tantárgyhoz a kerettantervhez illeszkedő, kötelezően választandó tankönyv lesz, ez viszont nem zárja ki, hogy más könyvből is lehessen tanítani.” Kíváncsi vagyok, lesz-e ebből valami, és ha igen, hogy – már csak azért is, mert nálunk (szinte?) mindennek saját könyve van, a történelemkönyv koncepciójával én speciel nem is vagyok elégedett, önálló tanulásra és felkészülésre ugyanis alkalmatlannak találom.

Az egységesítés egyébként szerintem nem rossz ötlet – a jelen magyarországi helyzetben. Szerintem az lenne az ideális, ha az iskolák és az oktatási koncepcióik versenghetnének egymással, mindenhol másképp taníthatnak és a szülők a nekik leginkább tetsző rendszernek „vetik alá” gyermekeiket.
Ma persze ez nem lehetséges nálunk, már csak pénzügyi okokból sem, hogy a legkézenfekvőbb ellenérvvel hozakodjak elő. A túlnyomórészt körzeti sulik világában szerintem nem rossz ötlet az egységesítés.

13 Tovább

Alternativity

blogavatar

Az iskolákról, az iskolámról, a meg nem beszélt problémákról. Írja: egy AKG-s diák.

Utolsó kommentek