Alternativity

Valaki nemrég frappánsan azt jegyezte meg: „az AKG-ban mindent mindig másképpen kell nevezni”. Ha eszembe jut, amit én írtam annak idején, miszerint „más kötelező, mint máshol”, az ember egy csöppet elgondolkodik.

Hűűhűű, felismered ezt?

Mert ugye senkit sem érdekelne, hogy tábor helyett témahétnek hívjuk egy hetes prágai utunkat, de azt az apróságot nem szabad elfelejteni, hogy a témaheteket értékelik. Ó, mit csináljon a szerencsétlen tanerő, amikor voltaképp egy egyhetes, érdekes városnézést kell valahogy értékeltetnie, mert hát muszáj neki?

Hát persze, hogy feladatlapokat osztogat a prágai várban és a fürdővárosban! Plusz, hogy az élmény teljes legyen, esszét írat egy totálisan ide nem illő témához (bár megpróbálja kapcsolni azzal, hogy az idézetek cseh szerzők tollából származnak), az egészet pedig egy irodalomjeggyé fabrikálja.

Megértem és sajnálom a tanárokat ilyenkor, mert hát bizonyára ők sem vennék szívesen, ha a nyaralásról hazatérve dolgozatot íratna velük az utazási iroda. Annyira meleg sem volt, hogy heveny agylágyulás áldozataivá váltak volna, a helyzet csupán az, hogy a témaheteket muszáj értékelni, ennek meg egy témahétnek kell lennie.

De miért?

Komolyan olyan fontos, hogy erre is jegyet kapjunk? Nem lehetne csak jól érezni magunkat, összerázni a brancsot és a tábort tábornak hívni?

Persze, vannak tanulós táborok is, de ez egyáltalán nem az volt. Szintén vannak nyári, extra pénzes elutazások, de ott meg nincs ott mindenki – más kategória. Ott viszont legalább nincs dolgozat.

Látom is lelki szemeim előtt, ahogy az alternatív oktatás apostolai létfontosságú elemként, többszörösen pirossal aláhúzzák a témaheteket és „elutazós témaheteket” valamiféle nagy tervezetben.

Nem, ebből nem szabad engedni! Inkább a negyvennyolcból, de ezt nem adjuk! Ha ez nincs, értelmetlenné válik az elutazás!

És most legyünk őszinték: mennyit is számít ez az év végi irodalomjegyben? Minimálisat. A legtöbben nem fogják komolyan venni, amit teljességgel meg is értek. A tanárokat is megértem, nincs választásuk. Az alternatív oktatás azon apostolait azonban már nem, akik ezt kitalálták és máig nem változtatták meg.

Prágai utunkról lesz még több írásunk is.

Ha már egy hónapja és egy napja nem jártam erre (nyár…), gyorsan túlesek a tanév összegzésén. A fő kérdés ugyebár a következő: meg lehet-e egy nyelvet tanulni egy tanév alatt, abszolút a semmiről?

A jó hírem az, hogy lehet. Persze kell hozzá heti tizennyolc óra és egy tisztességes adag házifeladat minden nap. A feltételek a németcsoportban minden szempontból adottak voltak (hozzáértés és motiváció kategóriában is), s amennyire meg tudom ítélni, kisebb-nagyobb problémákat leszámítva a többi nyelvi csoportban is volt erre mód.

Namármost, gondolom, én vagyok sztahanovista, elvégre a sulis B2-vizsgát a csoportunkban mindenki sikeresen abszolválta, de én igen sokat dohogtam a néha simán elszálló fegyelem miatt – szerintem a csoport tehetséges tagjai kivétel nélkül el tudták volna idén érni a C1-es szintet, ha az órák, hm, alsó hangon 10-15% át nem karattyoltuk volna el.

Persze ebben benne van az is, ahogy felépül az egész, a laza és nevetős hangulat bizonyára legalább ugyanennyit dob a munkamorálon.
Csak röviden: a németcsoport órái úgy néznek ki a nyelvi évben, hogy a reggeli duplaórában az egész csoport közösen a tankönyvvel halad, a délutáni órákon meg hol egyik, hol másik tanárral a csoportok fele van, nyelvtan-hallás-beszéd illetve szókincs-írás-civilizáció témákban.
És basszus, az utolsó háromban baromi sok időt pocsékoltunk el! De komolyan, az írásórák (heti egy) kis túlzással mint ha nem is lettek volna. De szó szerint. És mondom, a kitűzött célt így is simán abszolválta mindenki, és lehet, hogy én helyezem szokás szerint magasra a lécet de optimalizált körülmények közt magasabbra is lehetne törni.

Például (és most fog minden személyiségközpontúság-fan felhördülni) félévkor a délutáni fél csoportokat eredményesség alapján lehetne újraosztani. Csak egy javaslat.

A hangsúly ugyebár alapvetően a második nyelven van ebben az évben, a 18 nyelvi órán felül alig van más, 3 média-, normál körülmények közt 5 angol- illetve 3 tesióra. És ennyi.

Mi kedden 11:15-kor végeztünk. Na, ez hiányozni fog jövőre.

Emlékszem a reakciókra, amikor év elején becéloztam a C1-et év végére. Biztonsággal állíthatom, hogy megfelelő eltökéltséggel és affinitással simán abszolválható célkitűzés. Az év második felében már én is csak a „maximum minimumát”, a „92% plusz csomó jól forgatható kifejezés komolyabb energiabefektetés nélkül” útját választottam. Utólag egy kicsit bánom, mert ha még nagyobb elánnal foglalkozom a dologgal, tényleg baromi magasra el tud jutni egy év alatt az ember.

Most pedig két kérdés így a végére. Mind a kettőt külsősök tették fel nekem és egyikre sem tudtam adekvát választ adni – félreértés ne essék, szerintem csak én nem vagyok kellően tájékozott a kérdésben. Aki hallja, adja át, engem is nagyon érdekel a dolog, nem feltételezem a rossz szándékot, magamtól igazából el sem gondolkodtam ezeken a kérdéseken.

A nem kicsit fizetős iskola egy éves tandíja mennyiben is jobb, mint egy hiperultraszuper nyelvtanfolyam? Az a fajta plusz, amit az atmoszféra az a plusz pár óra jelent, a nyelvtanulás szempontjából megéri?

Ez a nyelvi év elvileg a „nulladik év” helyett van. Én, az évfolyam egyik legfiatalabbjaként, nemrég töltöttem be a tizenhetet. Két év múlva érettségizünk. Do the math. Eltűnt valami? Okozhat ez hátrányt?

Kellően csukott szemmel jártam ez ügyben, hogy csak annyit tudjak mondani: biztos jól működik ez, különben nem csinálnák.