Alternativity

Szerintem nem igényel különösebb kommentárt a javaslat alapvető idiotizmusa: bármennyire nem igénylem mindazt, amiben a kortársaim részt vesznek, bolond lennék nem beismerni, hogy komoly (egyaránt pozitív és negatív) személyiségformáló erővel bírnak a gyakran masszív alkoholos-egyéb befolyásoltságba torkolló baráti összejövetelek. Közös emlékeket alkotnak, végigviszik az embert a határkeresés és önsorsrontás világán, a legtöbb esetben szerencsére azért csak annyira, hogy idővel visszaránthassa magát a hétköznapi élet sajátosságaiba. Én másképp élek és gondolkodom minderről, de hülye lennék azt mondani, hogy ne lenne fontos része az életnek a kamaszkor megannyi fricskája.

A jelek szerint a javaslatot beterjesztő fideszes képviselő viszont hülye. Számomra abszolút érthetetlen, hogyan javasolhat valaki ilyet – nem volt gyerekkora? Talán 25 évesen született? Felnőttségéig be volt zárva a családi házba? Nem ismeri a tiltott gyümölcs, a barátokkal való közös marhaságok fogalmát? Tizenhét évesen nyolckor otthon? Program csak hétig, hogy haza tudj érni? Nyolc óra, tizennyolc éves korig? Mik ezek az elképesztő számok? Ha már itt tartunk: ki tartatná ezt be? Van rá infrastruktúra? Pont erre? Hol?

UPDATE: Az eredeti MTI-hírben a beterjesztő így fogalmaz: "...állandó probléma, hogy közterületen akár éjszakába nyúlóan kint vannak [...] óriási veszélynek vannak kitéve különösen (kiemelés tőlem - TooNormal) a 14 év alatti gyermekek" (lásd itt)Ettől azonban a családjogi törvény még a Ptk. alapján definiálja a kiskorú fogalmát, ami bizony 18 éves korig tart. Kiemeltem, hogy Kőszegi a "különösen" szót használja, amiből nekem elég egyértelműen az jön le, hogy nem csak a 14 év alattiakra gondol. Persze ha csak rájuk gondolna, akkor is elfogadhatatlan lenne ez a "nevelési kézivezérlés".

Egyáltalán kinek lenne jó ez? Hivatalosan a bűncselekményektől való védelem. Mellékesen persze ellehetetleníti a tizenévesek szociális létének eddig megszokott formáját is. Ez viszont természetesen nem működik, nem működhet felülről irányított formában, egész egyszerűen a szülő dolga. Nem lehet a gyerekeket államilag megvédeni vélt vagy valós veszélyektől, pláne nem a szülők döntési lehetőségének ilyen szintű csorbításával. Ez zavar az egészben a legjobban: nem egy jele van annak , hogy a kormány kézivezérléssel szeretné felnevelni a következő generációt.

Menjek én egyáltalán egyetemre?

Jön a Fidesz az AKG-ba?

Még mindig a Fideszről

Ha egy politikus szerint törvénybe kell foglalni, hogy a gyereknek szót kell fogadnia, és azt, hogy nyolckor otthon kell lennie, béna kacsának tartja a szülőket és kezelhetetlen szörnyetegeknek a gyerekeket. Az ilyen jellegű irányelveket nem törvénybe foglalni kell, erkölcsi kódexben a helyük, amit nem a politika, hanem az idő és a társadalom formál. Elfogadhatatlan, hogy a politika határozza meg, hogyan nevelheti a szülő a gyermekét. Ennyi erővel mindenkit be lehetne adni az árvaházba: nincs joga a szülőnek eldönteni, leküldi-e kilenckor a nonstopba a gyerekét egy kiló kenyérért? Netáb úgy elengedni a diszkóba, hogy nem kíséri el (tudom, Kafka is megirigyelné ezt a szürreális gondolatot).

Szerintem az is több holmi szómágiánál, hogy Hoffmann Rózsa nem közoktatási, hanem köznevelési törvényt igyekszik elfogadtatni. Engem megijeszt, hogy kereszténykonzervatív erkölcsről beszél, s a körülöttem lévő emberekbe az állam által képviselni kívánt értékrendet kívánják beleplántálni. Az erkölcsnek és a normáknak ugyanis társadalmi konszenzuson kell alapulniuk (nem azért börtönözzük be a gyilkosokat, mert Pintér Sándor elítéli a gyilkosságot, mint problémamegoldási eszközt, hanem mert a társadalom elfogadhatatlannak tartja tagjai életének erőszakos kioltását, és megvédi önmagát az erőszaktevőktől), nem pedig egy politikai „elit” véleményén és világnézetén. Már csak azért sem, mert nem fogja elérni kívánt hatását.

„Az iskola – mint a társadalmi valóság mikrokozmosza – közvetíti a tanulók felé azokat a kívánatosnak ítélt viselkedésformákat, amelyek a közmegegyezés szerint (kiemelés tőlem – TooNormal) szükségesek a társadalomban való eligazodáshoz: a fegyelem, az önmegtartóztatás, az önuralom, a felsőbbségnek való engedelmesség képességeit.” („A rejtett tanterv és a köznevelési törvény”, gondola.hu)

Az iskolai tantervek egységesítését eleinte támogattam, mert úgy éreztem, amíg nincs minden gyereknek választási lehetősége, milyen iskolába menjen, rossz az, ha a mondjuk Szécsény melletti 5 falucska összes gyerekének muszáj személyiségközpontú iskolába járnia, mert nincs más a környéken. Az viszont, amit most a kormány csinálni próbál, sokkal inkább az indoktrináció jele.

Lehet, hogy a Fidesz-KDNP képviselői szerint a gyereknek 8 után otthon a helye, és a kereszténykonzervatív gondolkodás a helyes, és a diplomást tárcája, nem pedig erényei alapján ítéli meg, de nem véletlen vannak szülők, szüleink – a nevelés az ő dolguk. Ők ismerik a környezetünket, minket. Urambocsá, gondolhatnak másképp a világra, mint az aktuális vezetőink – ennek normális körülmények között teljesen normálisnak kellene lennie.

Megijeszt, hogy azt hiszik politikusaink, hogy mindent jobban tudnak, mint mi: hogy jobban tudják, hogyan kell nevelni a gyerekeket, mint a szüleink. Társadalmilag elfogadott normák betartatása: kérjük és köszönjük. Saját normák rákényszerítésre a társadalomra: inkább verekedjetek a kukásokkal…

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold az Alternativity-t Facebookon!

Amennyiben vendégírással szeretnél jelentkezni vagy kérdésed van, a toonormal(kukac)citromail.hu címen érhetsz el.

Csak akkor, ha apám kurva gazdag, jelen állás szerint legalábbis. Persze még van másfél-két évem addig, ki tudja, mit talál ki addig a kormány. A röghöz kötésről.

Aranyom, te bizony itt maradsz az országban, egészen addig, amíg tiszta ránc nem lesz az a kedves arcod...

Kedvencem a államilag finanszírozott, pardon, ösztöndíjas röghöz kötés. Az indoklás elvileg az, hogy „ha az állam milliókkal támogat meg egy képzést öt év alatt, úgy hiszem, a társadalom joggal várja el, hogy a fiatalok valamit visszaadjanak annak a közösségnek, mely hozzájárult a taníttatásukhoz.”

Ezúton szeretném az agyilag meghasonlott politikai vezetőink figyelmét felhívni arra, hogy az állami újraelosztás lényege pont az, hogy a rászorulóknak (jelen esetben azoknak, akik önerőből nem tudnák megfizetni az egyetemi képzést, de képességük megvan hozzá) a közösből juttatunk annak érdekében, hogy a közösség  egységesen haladni tudjon előre, például ne a pénz, hanem a tudás predesztinálja a továbbtanulási lehetőségeket.

A nyugdíjasoktól sem kérünk közmunkát, a rokkantak is elmehetnek külföldre, a családi pótlék kedvezményezettjei sem ilyen-olyan-amolyan extra feltételek mellett kapják meg a nekik jelen állás szerint járó támogatást. Sőt, ha a nyugdíjas nyolcvan évesen kivándorol Amerikába, az állam nem vasalja be rajta visszamenőleg a nyugdíját, mivel a támogatások kiosztása egyáltalán nem „visszaadásról” szól, ezért támogatás, illetve segély!

Kormányunk a jelek szerint azonban amolyan protekcionista módszerekkel kívánja megoldani azt a komoly problémát, hogy a kellően intelligens emberek olyan gyorsan menekülnek ebből az országból, ahogy csak tudnak, Nyugatra, jobb lehetőségekért, jobb munkakörülményekért, jobb fizetésért – csupa olyan alapvető dologért, amit Magyarország nem képes nyújtani nekik.
Mi a megoldás? Javítani a magyarországi munkakörülményeket? Ugyan! Helyette fogjuk azokat a tehetségeket, akik önerőből nem tudnának egyetemre menni, és 7-15 évre(!!!) kötelezzük őket, hogy Magyarországon dolgozzanak, hacsak ki nem fizetik a képzés árát.

Hallottunk már rövidtávú megoldásokról, de egy vak messzebb lát, mint oktatáspolitikánk formálói. (Most vegyem elő, hogy a minden kétséget kizáróan világnyelv angolt is háttérbe szorítanák, ha tehetnék?)  Tudniillik ezzel csak a szőnyeg alá söprik a tényt, hogy infrastruktúra illetve „munkaerő-kezelés” terén hazánk átkozottul le van maradva, ezzel a barátságos húzással pedig még csak nem is szükséges (megpróbálni) behozni a lemaradást, hiszen a diplomásoknak így is, úgy is itt kell maradniuk, kivéve, ha kellően gazdagok (Corvinuson legdrágább szak, amit találtam, félévenként négymillió forint, jó reggelt kívánok; a többi szak sem nevezhető olcsónak éppenséggel, az angol nyelvűek meg extra drágák – lásd itt).

Hová fog ez vezetni? Én a következőt látom magam előtt: a röghöz kötés miatt nem szükséges a vállalatoknak lépéseket tenni annak érdekében, hogy a minőségi munkaerőt megtartsák, maximum az országhatáron belül, így lemaradásunk még inkább nőni fog; ez oda fog vezetni, hogy a képzést fizetni nem tudó, tehetséges fiatalok egyetem nélkül is kivándorolnak, hogy ott próbáljanak szerencsét, mely még mindig jobb, mint 7-15 évet, életüknek delét elvesztegetni egy lemaradó országban. Ez persze tovább rontja a hazai munkaerő színvonalát is.

Ostobaság az egész. Az újraelosztás koncepcióját sem értik, az oktatáshoz pláne nem értenek. De hát persze, hogy pont innen kell elvonni a pénzt! A bürokrácia jó, ahogy van. De az oktatás! Hát túl sok pénzt nyomunk ebbe a vacakba!

"Növekvő munkanélküliséget, a fiatalok további elvándorlását és súlyosbodó szakemberhiányt jósol Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter a hvg.hu birtokába került felsőoktatási törvénytervezet legfrissebb koncepciójában arra az esetre, ha mindaz megvalósul, amit egyébként a saját tárcája akar. De cserébe legalább a "nemzeti középosztály színre lép" – állítja a miniszter." (hvg.hu)

Komolyan azt hittétek, hogy a narancsos sütit egy nap alatt megeszik? Folytatjuk.

Mivel is kezdjem? Az órákon való beszélgetésekkel , vagy annak a köpetszagú baromságnak a cáfolatával, hogy a gyerekek tájékoztatva voltak? Tudjátok, mit? Kezdjük az elsővel.

A negyvenperces németórán végig erről volt szó, hálás köszönet, hogy ezt tanárunk elővette. Részben auf Deutsch, tehát még akár tanórai funkciója is volt a dolognak. Volt internetkapcsolat is, olvastunk cikkeket és iskolai közleményt, végigvettük azt, amit már hivatalosan tudni lehet – tényleg, nagy köszönet, szükség volt rá, a gyerekek ugyanis a cikkek elolvasása után nagy valószínűséggel nem láttak rá teljesen az eseményekre (amilyen címek voltak, nem csoda), egyik sem részletezte az alapítvány helyzetét, az állam, mint olyan, jogilag kikerülhetetlen szerepét az alapításban stb.

Némettanárunk véleménye szerint ez az egész csak egy adminisztratív dolog, nem több.

Az angolóra fele is ezzel ment, s mivel vegyes a csoport, megtudtuk, hogy Horn csibéi azért egy fél fokkal informáltabbak, kb. úgy, ahogy szerintem az iskolának is kellene lennie. Nem azért, mert bármi szupertitkosat megtudtak volna, hanem azért, mert egy „illetékes”-től hallottak a dologról.
Ja, és angoltanárunk meg teljesen mást gondol az egészről, a helyzet súlyáról. Mindez oké és nagyon érdekes dolog egyébként, de zavar, hogy szaktanárok magánvéleményeiből és a médiából kell elsősorban tájékozódnunk. A szaktanárok nélkül káosz van, illetve lenne a fejekben – még egyszer köszönöm, hogy foglalkoztak a témával az órájukon.

Namármost, ha csibéken (a miénken speciel nem, ráadásul rövidített is volt) és rendes órákon is szinte végig ez a történet a téma, egymásnak ellentmondó ötletek és kérdőjelekkel a fejük fölött ücsörgő gyerekek kereszttüzében, akkor hogy is gondolhatja bárki, hogy a szülők és gyerekek tájékoztatva voltak? Egy, „ez úgyse lesz így”-ként átfogalmazható megjegyzés az egész éves beszámolóban nem nevezhető tájékoztatásnak  – a fentiek is bizonyítják, hogy a gyerekek nem voltak tájékoztatva.

Ami nem baj, elvileg újdonság az egész, az iskola tett is kísérletet a tájékoztatásra, honlapján főoldalon szerepel, hogy „Az iskola fenntartói jogviszonyának módosításáról döntött a kormány … Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium iskolai működését a döntés nem érinti.”

Hurráparti, sajtosszendvics. Hogy egy alapvető tévedést tisztázzak, a gyerekeknek fogalmuk sem volt arról, mi van, csak annyit tudtak, amennyit a hírportálok megírtak – s, hogy idézzem irodalomtanárom, a média torzít. Erre jó példa a Népszabadság online változatának cikke, melynek címe azért komoly gyomros már önmagában is: Államosítják az AKG-t?
Az Index cikke már kérdőjel nélkül fogalmaz: Az állam visszaveszi az AKG-t

Egy halk megjegyzés: szerintem az iskolapolgárok közül többen olvasták a demagóg címmel ellátott Népszabadság-cikket, vagy az Index írását, mint ahányan az AKG weboldalán (is) próbáltak megutánajárni a dolognak.

Ilyen helyzetben a diákokat egyenesen, közvetítő elemek nélkül kell tájékoztatni, nem arra apellálni, hogy felmegy az iskola weboldalára, nyilvánvalóan nem teszi ezt meg mindenki. Egy személyiségközpontú iskola miért így „tájékoztat”?

(„Minden évben küldök egy hosszú, részletes pénzügyi, szakmai, és egyéb ügyekről szóló beszámolót. Én ebben leírtam nekik, hogy volt egy ilyen államosítási szándék, és én erről azt gondolom, hogy csak tévedés lehet.” – írja Horn ebben az interjúban.  És úgy gondolja, ennek fényében a gyerekeket nem fogja pofán vágni a fenti két cím? Komolyan?)

Nekem ne mondja senki, hogy ne lett volna mód arra, hogy valamelyik vezetőségi tag egy 5-8 soros közleményt ír az iskolapolgároknak. Itt nem az alapítványiság a kulcs, hanem a mindenféle implikáció, melyek nagy része jó esetben kacsa, de egyesek elhiszik. A faliújságokra ki lehetett volna rakni. Még jobb: nyitáson. Úgyis csak olyankor van értelme, amikor közérdekű információkat közölnek. Nyolc rohadt sort felolvasnak nyitáson, nincs ez az egész aggodalom.

Ha a szaktanárokkal kell megtárgyalni az egészet német-, angol-, média-, franciaóra stb. alatt, az finoman fogalmazva sem ideális. Láthatjuk, hogy az én esetemben is ellenkező álláspontokat hallottunk. A gyerekek pedig semmi biztosat nem tudtak, a rengeteg egyéb rész között elsikkadó, egyesek által akár meg sem kapott beszámolórészlet a szülőknél nem elegendő erre. Látjuk.

Ja, és abban sem lennék biztos, hogy minden diák tökéletesen keni-vágja az AKG alapító okiratának értelmezését, vagy a Horn-interjúban használt nyelvezetet. Nem mindenkit érdekel az aktuálpolitika és a bürokrácia.

Kommunikációs problémák, hm? Ó, csak a szokásos.

Az előző cikkben (és valószínűleg többször is) igazgatóként említettem Horn Györgyöt, aki iskolánkban valójában a pedagógiai vezető pozícióját tölti be, a hibáért elnézést kérek.

A blogom majdnem egy éves története során nagyon sok mindenről írtam: fontos és kevésbé fontos témákról is, aktuális iskolai vagy régi oktatásügyi dolgokról is. Igen, voltak olyan események is, amikről nem kellett volna írnom és olyanok is, amikről bánom, hogy még nem írtam. Nem kérdés azonban, hogy írnom kell a hírről, miszerint az állam „einstandolja” az AKG-t.

Mi igaz? Mi nem igaz? Biztos, nem biztos? E sorok írásakor már az Origón is írtak a témáról, valamint a Figyelőneten is van egy villáminterjú igazgatónkkal. Az első cikket az Indexen olvastam, azon a hírportálon, ahol már három-négy hónapja is kész közoktatási törvényről írtak – ez azóta sincs. A nol.hu-n is írtak róla, nem szabad elfelejtkeznünk azonban a Népszabadság politikai kötődéséről.

És igen, bármennyire is ízléstelen, itt van az egész közepén a politika. Nem örülök neki, nem kéne itt lennie, de itt van. Nem tisztem véleményt alkotni kormányunk eddigi munkájáról, a mai magyar politikai áramlatok közül egyikkel sem értek egyet igazán, de amennyire laikusként tehetem, követem oktatáspolitikai húzásaikat (is). Az alapján, amit látok, a tökvakarászás már túl jó jelző: végtelen egyeztetések sora, többszörösen újrafogalmazott, egyszer két hét alatt összerakatott felsőoktatási törvény; mindig másról szóló közoktatási törvény-tervezetek… utóbbi egyébként azért is nagyon rossz nekem személyesen, mert iskolámban jövőre esedékes a tantárgyválasztás. Egész évben a levegőben lógva, semmit sem tudva vártunk – s biztos vagyok benne, hogy a többi, két év múlva érettségiző diák is hasonlóképpen érzett, illetve érez.

Ez az érzés most még inkább iskolánkra fog szállni. Nem tisztem az iskola jogi státusát, alapítványi helyzetét vagy állammal való kapcsolatát elmagyarázni, nálam sokkal jobb munkát végez ebben a tárgykörben a három nagyobb hírportál cikkje.

„Autonómiáját félti Magyarország első alapítványi iskolája, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG). A keddi Népszabadság szerint a kormány meg akarja szüntetni az iskolát fenntartó alapítványt, és a tulajdonosi jogokat az állami többségi tulajdon biztosításával egy nonprofit gazdasági társaság kezébe kívánja adni [...] [Az igazgató] reméli, a fenntartó jogi státuszának megváltozása nem jelenti azt, hogy az állam így majd korlátozza az iskola autonómiáját. ” ­– fogalmaz az Origo.
Ismétlem, laikus vagyok, de nem tudom, miért „einstandolná” az állam az iskolát, ha nem akar változtatni rajta semmit. E cikk szerint már nem most kezdődött az egész. Kormányunk eddigi rendkívül pragmatikus problémamegoldása miatt egyáltalán nem gondolom, hogy minden menne tovább a régiben. Ráadásul szerintem az AKG „reformja” nem csapna akkora hullámokat, mint a Corvinusé.

Szóval, ha valaki az én véleményemet kérdezi, változások várhatóak. Különben minek a beavatkozás?

Természetesen még nem tudunk túl sokat. Igazából szinte semmit sem. Mi, a személyiségközpontú iskola diákjai hamarabb értesültünk erről az egészről a médiából, mint az iskolánkból – hogy pontosabban fogalmazzak, még semmit nem is hallottunk. Nyilvánvalóan minden, interneten tájékozódó iskolapolgárnak megvan most a maga véleménye az egész helyzetről, melyet kénytelen volt magának kialakítani – én is pontosan így vagyok ezzel.

A közoktatási törvény kapcsán folyamatosan tájékoztatva voltunk, remélem, most is így lesz. Elvégre vannak „minisztériumi kapcsolatok”, legalábbis már említésre kerültek, amikor az érettségiről volt szó.

Unom, hogy a levegőben lógok. Ijesztő érzés. Csak feltételezni tudom a továbbiakat – pedig sokkal szívesebben írnék arról, hogy mi van, mint arról, hogy mi lehet. Sajnos a mi tájékoztatásunkra már nem maradt idő – sokat elárult a jelenet, ahogy 4-5 osztálytársam ült egy gép körül a folyosó közepén és próbáltak rájönni, mi is ez, vagy ahogy valaki a nyitás alatt odanyomta az orrom alá a cikket, hogy „vaze nézd már”. Sokat elárul, hogy először azt hittem, kamu az egész.

Igazgatónk, Horn György már adott interjút a Népszabadságnak és a Figyelőnetnek, ezúton is szeretném megkérni, hogy tájékoztassa az iskolapolgárokat is! Mi is szeretnénk tudni, hogy mi lesz velünk, szeretnénk nem csak a nagyobb hírportálokról tájékozódni! A döntés nyilvánvalóan nem ma került elő először – mégis, én és a körülöttem lévők nem tudnak semmit, tanárok is tanácstalanul beszélgettek a folyosón.  Ránk bizonyára más részletek is vonatkoznak, mint a nagyközönségre.
Kérem a tantestületet, tájékoztassa, tájékoztassák a diákokat és a többi iskolapolgárt is arról, hogy mi lesz velünk és a jövőnkkel! Ez ugyanis a legrosszabb az egészben: nem tudni, mi van.

Az írást továbbítom Horn Györgynek és amennyiben akár itt, akár máshol tájékoztatja az iskolapolgárokat a fejleményekről, ha módomban áll, természetesen leközlöm itt.