Mivel lehetne a legjobban lezárni a nyelvi évet? Egy vidám mesélősdivel, majd szülői értekezlettel, igaz? Nem az én mondásom, de ettől még zseniális: „Az igazgatónk egy troll.”


Szülői értekezlet, ahol ott az összes diák is az évfolyamról, és meghallgathatják, ahogy az igazgató hosszú és kerek mondatokkal kifejti: az évfolyam, khm, fizetési hajlandósága nincs éppen a topon.
Ó, kihagytam volna, hogy a gyerekeket konkrétan odaszervezték és előre meg volt üzenve, hogy maradjanak?

Talán nem ártana elmagyaráznom a szituációt, igaz? Hétfőn bizonyítványosztás, most csütörtökön pedig „utolsó nyelvi óra”, kis vidám búcsúztatós, nosztalgiázós izé, a második felén már a szülők jelenlétével, délután négyes kezdettel. Megbeszéljük a B2-es vizsgát, mindenki kap kis ajándékokat, megírjuk kis üzenetünk az „utókornak”, avagy a következő évfolyamnak, aztán az egész évfolyam lemegy a színházterembe, szülőkkel együtt, és meghallgatják a tanároktól, mennyire hejdeszuper volt ez az év (évértékelés természetesen nálam is lesz), fotósorozat az elutazásról, kis mesélés, ilyenek… aztán szülői.

Ugyanott, a színházteremben, szerintem fél perc szünet volt a kettő között. A nyelvtanárok kimenekültek (már aki tudott), aztán pedagógiai vezetőnk elkezdte a mondókáját. Az első részben a tervezett állami módosításokról kaptak a szülők tájékoztatást. A tájékoztatásról, mint olyanról, lentebb még írok.

Az értekezlet második felén pénzügyekről volt szó, feleslegesnek érzem az itteni részletezését. Elég annyit, hogy a helyzet arra emlékeztetett, mint amikor az évfolyamnak kollektíve elmondják, hogy övék a legrosszabb jegyek az iskolában. Vidám kis leforrázós téma, nagyon illik egy mosolygós, hogy azt ne mondjam, „intim” évzáróra. Volt már példa arra, hogy Horn az egész iskola előtt panaszkodott év végén a szétvert öltözőről és a drogproblémákról, de az azért mégiscsak más.

Látjátok a jelenetet? Szülők, gyerekek vegyesen ülnek a színházteremben, öt perccel ezelőtt még azt hallgatták, mennyire jól dolgoztak ők maguk vagy csemetéik, most meg leforrázva hallgathatják, ahogy a pedagógiai vezető többek közt olyan mondatokkal szórakoztatja őket, mint „nem hiszem, hogy ennek az évfolyamnak a családjainak rosszabb lenne az anyagi helyzete, mint a többinek”, vagy „azt mindenkinek magának kell eldönteni, hogy a családi kasszánál mekkora prioritást élvez az iskola”.

Nem írok az iskola finanszírozásáról, nem értek hozzá, először erről az egészről nem is akartam írni. Én még ott tartottam, hogy mindenki „lehetőségeihez mérten támogatja az iskolát” és „semmiképp sem akarjuk, hogy bárkinek anyagi okokból kelljen elmennie az AKG-ból, akkor inkább az iskola átvállalja a költségeket”. Ne értsük félre, nem elmaradásokról van itt szó. Egyáltalán nem. A vállalás mértékéről beszélünk.

Utóbbiak szép mondatok, de fel nem tudom fogni, miért kellett hallanunk őket. Fel nem tudom fogni, mit kerestek ott a diákok, a gyerekek. Mivel konkrétan semennyi idő nem volt a kis búcsúztató és az értekezlet között (csak annyi, amíg a nem patrónus nyelvtanárok gyorsan kimentek), mód sem volt rá, hogy távozzunk. Sőt! Előre meg volt adva az ukáz, hogy legyünk ott.

„A szüleitek 17.30-ra vannak meghívva, szülői értekezletet tartunk. Ti is legyetek ott.
A szülői értekezlet témája: nyeli év
(sic!), projektek, Prága, 12. évfolyam.”

Én nem sokkal az után távoztam, hogy Horn elmondta a fentieket, de pár perccel később már tódult is ki mindenki. A maradók tanulsága szerint csupán pár mondat erejéig ejtettek a szót a többi témáról. Helytálló lenne azt mondani, hogy az értekezlet legnagyobb részét az (elvileg) már mindenki által ismert alapítványi történet és ez a semmiből berobbanó pénzügyi lecseszés tette ki.

Mindezt úgy, hogy a gyerekeket szándékosan odaszervezték, hogy ők is hallják. Gyönyörű.

---

Ígértem, hogy még beszélek arról, hogy Horn elmondta, mi is zajlik most az iskolával és az állammal. Magyarán azt, amiről a szülők és a gyerekek már elvileg tájékoztatva voltak. Mert hát kinn volt az AKG weboldalán és kaptak leveleket is. És mindenki mindent tud. Érdeklődésemre azt a választ kaptam, hogy a tájékozott szülők a tájékoztatás után annyi levelet írtak pedagógiai vezetőnknek („biztos így van?” „nem értem” „takargatnak valamit?” etc.) a témában, hogy most újra végigvette az egészet. De természetesen mindenki tájékoztatva volt. Pár dátum: május huszonharmadikán tudták meg, hogy bár nem kellene, az AKG-t is közalapítványnak „nézik” és vonatkozni fog rá a tervezet; elvileg huszonhatodikán lett a dolog hivatalos; harmincegyedikén jöttek a cikkek (jómagam itt és itt írtam a dologról); most június tizenhatodika van. Mindenki döntse el magának, hogy tényleg tájékoztatva voltak-e a gyerekek, vagy legalább a szülők (lásd az itteni kommenteket).

Három nap múlva egy éves a blog! Ha minden rendben megy (ment már valaha bármi is rendben?), nagy éves visszatekintést tartok!