Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Vége van az AKG-nak

Ezennel befellegzett az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumnak. Kóklerek és tájékozatlanok lehet, hogy azt mondanák nektek, hogy még mindig ott áll a Raktár utca 1. alatt, tovább lengetve „a szabad iskola” zászlaját, de ne higgyetek ezeknek az embereknek: ez már nem az az iskola. Ebben az iskolában olyan szinten kezdtek el lopni, hogy a vezetőség kamerákat szereltetett fel. Péntek délután huszonötöt számoltunk, de még nem végeztek a munkások.

Nem is tudom, hol, mivel kezdjem. Több gócpontja is van ennek a történetnek. Egyrészt az, hogy természetesen nem minden idejáró gyerek deviáns, sőt: azonban néhány, szándékukat jól leplező, szervezett tolvaj mégis itt van, hiába relatíve magasak a minimális felvételi pontszámok, hiába a szóbeli elbeszélgetés. (Ennek oka szerintem az, hogy a szponzori helyek révén a felvételi eredménynél rosszabbat elérők kellő extra anyagi vállalással mégis idekerülhetnek.)

Az, hogy kamerákat szerelnek fel az iskolánkba, személy szerint felháborít. Az egy dolog, hogy ez anális erőszaktevés mindannyiunk privátszféráján, de arról már ne is beszéljünk, hogy ez az egész annyit ér, mint ragtapasz az artériás vérzésre. Egy „szabad iskolában”, ahol az általános alapelv az, hogy a gyerek nem az életre készül, hanem él. (forrás)

Állítólag ha bedobsz egy békát a forró vízbe, kiugrik. Ha viszont beteszed langyos vízbe, és lassan felmelegíted, benne marad, amíg meg nem fő. Ismerős érzés: lassú, erodáló változások elveszik mindazt, ami miatt bekerültél egy közösségbe, de már ott maradsz, mert nehezedre esik változtatni. Valami ilyesmi történik nálunk is: mindannyian szomorkásan brekegünk, ahogy egyre forrósodik alattunk a víz.

Én híve vagyok a szabadságnak, amit biztosítanak nekünk itt. Én is úgy gondolom, hogy ezzel könnyebben, jobban kiteljesedhetünk, ezért is vagyok itt. Az iskola vezetőségével ellentétben azonban az a véleményem, hogy a szabadsággal járó jogok és felelősségek nem járnak, nem járhatnak mindenkinek, mert ide jutunk. Mindenki megérdemel egy esélyt, talán kettőt is, de itt tizenötezerig meg sem állunk.

Szóval szervezett lopássorozat zajlott az AKG-ban cirka egy-másfél hónapon át, a tehetetlen iskola pedig a rendőrség ajánlására bekamerázza az iskolát. Történetek keringtek öt perc alatt kirabolt óbudai lakásokról, miután az iskolában ellopták a kulcsot és a lakcímkártyát. Az iskola pedig képtelen volt megfékezni a lopásokat a saját módszereivel.

„Lemondtunk az intézményi szabályozó eszközökről (pl. ellenőrző), s helyére az információ szabadságát, a tanulók szabad döntését, a személyességet, az érdeklődést, az érdekeltséget helyeztük” – áll az iskola weboldalán. (forrás) Hát, az biztos, hogy több tucat kamera nem éppen szokványos szabályozó eszköz. Annak idején már kérdeztem, milyen megoldása van az iskoláknak komolyabb bűnesetekre – erre biztosan nem gondoltam. De arra sem, hogy iskolám azért lesz alternatív, mert kamerákat szerel fel.

Kis fekete félgömbök, mint a bevásárlóközpontokban. Csakhogy ez egy (névleg) szabad iskola, ahol a folyosókon ülünk a szünetben, a tanári mikrójában melegítjük a kaját, letegezzük a tanárt, lazább órákon az asztalon ülünk és jól érezzük magunkat. Nem akarom, hogy ez az egész pár hülye diák és rengeteg tehetetlen pedagógus miatt elvesszen. Márpedig elveszett: pár iskolában akad kamera, de elsősorban azért, mert képtelenek voltak megakadályozni a gyerekek tömegverekedéseit. („A módszer a lebukás veszélyének a megnövelésével a félelemre és a büntetésre épít. Egy üzlet esetén ezzel nincs semmi gond, de a nevelés egyik legfontosabb színterét jelentő iskolában azt sugallja, hogy a pedagógusok képtelenek ellátni munkájukat” - lásd itt)

Milyen hely lesz ez ezután? Szar. Hogy fogsz úgy viselkedni a folyosón, mint korábban, ha tudod, hogy figyel a kamera? Nem leszel önmagad. Reality show vagy Orwell: mindenki döntse el maga.

Sőt. Más kérdéseim is vannak. Ez az iskola önálló, felelősségteljes, jól informált, önmagát és érdekeit aktívan képviselő diákokat szeretne nevelni. Ebben sokak szerint jobb munkát végez, mint az átlag. Akkor hogyan tűrhet meg már-már profi tolvajokat? Akkor hogyan nevelhetett ki hat-hétszáz olyan diákot, akik némán nézik, ahogy felszerelik a kamerákat?

További kérdéseim is vannak. Honnan van pénz a kamerákra, pláne a fenntartásukra? Ki felügyeli majd a felvételeket, mi lesz a sorsuk? (Nem rögzítő kamera a portánál már eddig is volt.) Van hang a felvételeken? Hogyan született döntés a kamerákról, s ki támogatta, ki ellenezte? Utóbbi miért nem nyilvános? Egyáltalán, miért nem lelhető ez az egész az AKG weboldalán? Megvan a dolognak a jogi háttere? (az eduline 2010-es cikke szerint nincs) A szülők konkrétan milyen formában szóltak bele az ügybe? A diákok konkrétan milyen formában szóltak bele az ügybe? Miért nem mondottak le mindazok, akik a jelek szerint tétlenül nézik, hogy mindazt szétverik, amire az AKG-t 1988-ban többedmagával építette?

Az AKG immár nem szabad iskola. Az AKG kudarcot vallott ebben az ügyben, s elárulta saját elveit.  Ez nem az az AKG, amit az Iskolapróza vagy a weboldal vidám sorai leírnak, ezekről már én is lekéstem, pedig szerettem volna a fent említett könyv AKG-jába járni. Ennek ellenére ezt az iskolát neveztem másfél éven át a legkisebb rossznak, de most már ezt sem tudom őszintén mondani. Ez már nem az AKG.

Iskolánkban a hetedikesek „ebihalak”, és ebi-bálon lesznek „beavatva”. Az ebihalakból lesznek a békák, a békák pedig több évnyi konzerváció után szomorúan brekegnek a forró vízben. Ne legyetek békák, kérlek titeket! Se békák, se ebihalak.

Sic transit gloria AKG. Ezennel befejezem az Alternativityt, hiszen én az AKG-nak próbáltam felhívni a figyelmét arra, hogy nem AKG-s. Erre az új helyre azonban nem szeretnék a szabadidőmből és energiámból áldozni.

15 Tovább

Nekünk nem jár Sulinet (sem net)

Ismerjük a Sulinetet, mai nevén Közhálót? Az összes adatot, ami ott van, meg az olyan szolgáltatásokat, mint az e-mail címek vagy domainnevek? Na, ilyen az alapítványi iskoláknak többé nem lesz. Mindezt december 21-én, 17:38-kor kell közölni. Részletek idevágó írásokból alant, mivel szerzői többet tudnak a dologról, mint én.

„A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tegnap délután egy e-mailben tájékoztatta a nem állami, nem önkormányzati fenntartású iskolákat arról, hogy ezen intézményekben 2012. január 1-től megszüntetik a "Közháló" szolgáltatást, és az intézmények gondoskodjanak maguknak Internet-szolgáltatásról  (sic!). 10 nappal a határidő előtt, úgy, hogy az intézményekben ilyenkor téli szünet kezdődik.” (maganiskolak.hu)

„Horn György … a mainap.hu-nak elmondta: előzetesen semmilyen információjuk nem volt arról, hogy a fejlesztési tárca ilyen lépésre készül, sőt: Horn úgy tudja, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) oktatási államtitkársága sem tudott róla … [szerinte] az alapítványi iskolák működése így január 2-tól ellehetetlenül: egyebek mellett nem férnek hozzá az információs rendszerekhez, a pénzükhöz, nem tudják a diákokat érettségire jelentkeztetni, és a digitális naplóikat vezetni.” (mainap.hu)

„A közháló ráadásul rengeteg kapcsolódó szolgáltatást is jelent, például emailcímeket és doménneveket. Rengeteg iskola weboldala és levelezése is sulinet.hu cím alatt érhető el, a gyors átállás ezért problémás lehet.” (index.hu)

„A probléma ott kezdődik, hogy az intézményeknek forrást kell találniuk arra, hogy saját erőből finanszírozhassák az Internet- kapcsolatukat. Ezek után, kell keresni egy Internet-szolgáltatót, aki azt fogja mondani, hogy mondjuk 30 napos határidővel megpróbálja megvalósítani a szolgáltatást. Ez azzal járhat, hogy az oktatási intézmények január első felében Internet nélkül maradnak...

A közháló ráadásul nem csak egy "egyszerű" Internet-hozzáférési pontot adott, hanem kapcsolódó szolgáltatásokat, pl. email címeket, web tárhelyeket - nem kevés iskola weboldala érhető el sulinet.hu cím alatt, és levelezik @iskolaneve.sulinet.hu végű email címekkel... Ezek a szolgáltatások nem hordozhatóak át másik szolgáltatóhoz! Az új szolgáltatóra átálláshoz ráadásul komoly beavatkozásokat kell elvégezni az intézmény hálózatán, amihez felkészült rendszergazdára van szükség. Nagyon sok intézmény működik úgy, hogy egyszer, évekkel ezelőtt "valaki" beállított nekik mindent, és nincs helyben megfelelő humán-erőforrásuk!

A hab a tortán pedig az, hogy azon intézmények, akik már elkezdték használni azokat a Tisztaszoftveres programokat (pl. Windows 7) amik rendszeres aktiválást igényelnek 180 naponként, ezek után nem tudják majd aktiválni a szoftvereiket, mert az eddig csak közhálón volt lehetséges. Ez azt jelenti, hogy ezek a gépek egyszerűen le fognak állni 180 nap után, ami az intézmény működésének megbénulását is jelentheti.” (Bak Zsófia ELTE-s oktató nyilvános Facebook-bejegyzése)

Ez a kormány mindenbe bele akar szólni

Megjegyzem, hogy szerény véleményem szerint maga az átalakítás még elfogadható is lehetne (apróság: az egyházi iskolák is az érintettek közé tartoznak), elvégre vetettem én már fel ennél sokkal durvább „oktatásköltségvetési megszorításokat” a HHH-s gyerekek kapcsán – de mint máshol is, itt is oda lyukadunk ki, hogy pocsék a kommunikáció. Persze amikor Horn György tiltakozik ez ellen, az a „bagoly mondja verébnek” tipikus esete.

A hivatkozott írások linkjei a blog Facebook-oldalán megtalálhatóak!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold az Alternativity-t Facebookon!

Amennyiben vendégírással szeretnél jelentkezni vagy kérdésed van, a toonormal(kukac)citromail.hu címen érhetsz el.

1 Tovább

Ez a kormány mindenbe bele akar szólni

Bizonyára olvastátok a pénteki hírt: egy fideszes képviselő szerint a szülő este nyolc után köteles lenne a kiskorú gyermek közterületen történő felügyeletéről gondoskodni. Reakcióm annyi volt: volt ezeknek gyerekkoruk? A viccet félretéve: megijeszt, hogy ez a kormány a jelek szerint kézivezérléssel kívánja felnevelni az ország összes gyerekét.

Szerintem nem igényel különösebb kommentárt a javaslat alapvető idiotizmusa: bármennyire nem igénylem mindazt, amiben a kortársaim részt vesznek, bolond lennék nem beismerni, hogy komoly (egyaránt pozitív és negatív) személyiségformáló erővel bírnak a gyakran masszív alkoholos-egyéb befolyásoltságba torkolló baráti összejövetelek. Közös emlékeket alkotnak, végigviszik az embert a határkeresés és önsorsrontás világán, a legtöbb esetben szerencsére azért csak annyira, hogy idővel visszaránthassa magát a hétköznapi élet sajátosságaiba. Én másképp élek és gondolkodom minderről, de hülye lennék azt mondani, hogy ne lenne fontos része az életnek a kamaszkor megannyi fricskája.

A jelek szerint a javaslatot beterjesztő fideszes képviselő viszont hülye. Számomra abszolút érthetetlen, hogyan javasolhat valaki ilyet – nem volt gyerekkora? Talán 25 évesen született? Felnőttségéig be volt zárva a családi házba? Nem ismeri a tiltott gyümölcs, a barátokkal való közös marhaságok fogalmát? Tizenhét évesen nyolckor otthon? Program csak hétig, hogy haza tudj érni? Nyolc óra, tizennyolc éves korig? Mik ezek az elképesztő számok? Ha már itt tartunk: ki tartatná ezt be? Van rá infrastruktúra? Pont erre? Hol?

UPDATE: Az eredeti MTI-hírben a beterjesztő így fogalmaz: "...állandó probléma, hogy közterületen akár éjszakába nyúlóan kint vannak [...] óriási veszélynek vannak kitéve különösen (kiemelés tőlem - TooNormal) a 14 év alatti gyermekek" (lásd itt)Ettől azonban a családjogi törvény még a Ptk. alapján definiálja a kiskorú fogalmát, ami bizony 18 éves korig tart. Kiemeltem, hogy Kőszegi a "különösen" szót használja, amiből nekem elég egyértelműen az jön le, hogy nem csak a 14 év alattiakra gondol. Persze ha csak rájuk gondolna, akkor is elfogadhatatlan lenne ez a "nevelési kézivezérlés".

Egyáltalán kinek lenne jó ez? Hivatalosan a bűncselekményektől való védelem. Mellékesen persze ellehetetleníti a tizenévesek szociális létének eddig megszokott formáját is. Ez viszont természetesen nem működik, nem működhet felülről irányított formában, egész egyszerűen a szülő dolga. Nem lehet a gyerekeket államilag megvédeni vélt vagy valós veszélyektől, pláne nem a szülők döntési lehetőségének ilyen szintű csorbításával. Ez zavar az egészben a legjobban: nem egy jele van annak , hogy a kormány kézivezérléssel szeretné felnevelni a következő generációt.

Menjek én egyáltalán egyetemre?

Jön a Fidesz az AKG-ba?

Még mindig a Fideszről

Ha egy politikus szerint törvénybe kell foglalni, hogy a gyereknek szót kell fogadnia, és azt, hogy nyolckor otthon kell lennie, béna kacsának tartja a szülőket és kezelhetetlen szörnyetegeknek a gyerekeket. Az ilyen jellegű irányelveket nem törvénybe foglalni kell, erkölcsi kódexben a helyük, amit nem a politika, hanem az idő és a társadalom formál. Elfogadhatatlan, hogy a politika határozza meg, hogyan nevelheti a szülő a gyermekét. Ennyi erővel mindenkit be lehetne adni az árvaházba: nincs joga a szülőnek eldönteni, leküldi-e kilenckor a nonstopba a gyerekét egy kiló kenyérért? Netáb úgy elengedni a diszkóba, hogy nem kíséri el (tudom, Kafka is megirigyelné ezt a szürreális gondolatot).

Szerintem az is több holmi szómágiánál, hogy Hoffmann Rózsa nem közoktatási, hanem köznevelési törvényt igyekszik elfogadtatni. Engem megijeszt, hogy kereszténykonzervatív erkölcsről beszél, s a körülöttem lévő emberekbe az állam által képviselni kívánt értékrendet kívánják beleplántálni. Az erkölcsnek és a normáknak ugyanis társadalmi konszenzuson kell alapulniuk (nem azért börtönözzük be a gyilkosokat, mert Pintér Sándor elítéli a gyilkosságot, mint problémamegoldási eszközt, hanem mert a társadalom elfogadhatatlannak tartja tagjai életének erőszakos kioltását, és megvédi önmagát az erőszaktevőktől), nem pedig egy politikai „elit” véleményén és világnézetén. Már csak azért sem, mert nem fogja elérni kívánt hatását.

„Az iskola – mint a társadalmi valóság mikrokozmosza – közvetíti a tanulók felé azokat a kívánatosnak ítélt viselkedésformákat, amelyek a közmegegyezés szerint (kiemelés tőlem – TooNormal) szükségesek a társadalomban való eligazodáshoz: a fegyelem, az önmegtartóztatás, az önuralom, a felsőbbségnek való engedelmesség képességeit.” („A rejtett tanterv és a köznevelési törvény”, gondola.hu)

Az iskolai tantervek egységesítését eleinte támogattam, mert úgy éreztem, amíg nincs minden gyereknek választási lehetősége, milyen iskolába menjen, rossz az, ha a mondjuk Szécsény melletti 5 falucska összes gyerekének muszáj személyiségközpontú iskolába járnia, mert nincs más a környéken. Az viszont, amit most a kormány csinálni próbál, sokkal inkább az indoktrináció jele.

Lehet, hogy a Fidesz-KDNP képviselői szerint a gyereknek 8 után otthon a helye, és a kereszténykonzervatív gondolkodás a helyes, és a diplomást tárcája, nem pedig erényei alapján ítéli meg, de nem véletlen vannak szülők, szüleink – a nevelés az ő dolguk. Ők ismerik a környezetünket, minket. Urambocsá, gondolhatnak másképp a világra, mint az aktuális vezetőink – ennek normális körülmények között teljesen normálisnak kellene lennie.

Megijeszt, hogy azt hiszik politikusaink, hogy mindent jobban tudnak, mint mi: hogy jobban tudják, hogyan kell nevelni a gyerekeket, mint a szüleink. Társadalmilag elfogadott normák betartatása: kérjük és köszönjük. Saját normák rákényszerítésre a társadalomra: inkább verekedjetek a kukásokkal…

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold az Alternativity-t Facebookon!

Amennyiben vendégírással szeretnél jelentkezni vagy kérdésed van, a toonormal(kukac)citromail.hu címen érhetsz el.

9 Tovább

Mi bajunk a favoritizmussal?

Manapság fontos, hogy az ember udvarias legyen – de hopp, egy kis eufemizmus, hopp, egy kis álszentség, hopp, egy kis hülyeség: már el is jutottunk az udvariaskodáshoz. Az meg kinek jó? Vannak különbségek, minek leplezzük őket?

A te búrádat bírom, tőled meg hányok

Mit ne mondjak, sokszor meglepett, amikor blogolásom vagy egyéb megnyilvánulásaim nyomán lázadónak neveztek az emberek. Nálam nagyobb rajongója a konformitásnak szerintem nem cseperedett fel kortársaim közt, haragom elsősorban „a rendszer” vélt vagy valós tönkretevői ellen irányult. Aztán azon tutyimutyi „rendfenntartók” ellen, akik hagyták, hogy a dolog kicsússzon a kezeik közül. Aztán „a rendszer” ellen, mert hagyta, hogy tönkretegyék. A jelek szerint alapvetően más úton, de végül ugyanoda jutottam el, mint kortársaim.

Ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, hogy látsszon: én mindig is értékesebbnek tartottam a tanárok kiskedvence pozíciót (elvégre egy csöppecskét érettebb emberek, mint azok az akárkicsodák a többi padban), egészen addig, amíg a tanár meg nem bolondult. Nem tagadom, ez valószínűleg nagyban kihat álláspontomra ebben a témában, de azért felteszem a kérdést: komolyan, mi a baj azzal, ha egy tanár kimutatja, melyik diák áll közelebb hozzá?

Csak azért merészelek ezzel előhozakodni, mert ez a fajta megkülönböztetés akkor is létezni fog, ha nem mutatjuk meg, csupán kínosabbá válik. Szerintem persze alapvetően pocsék az a fajta oktatási rendszer, ami mindenkit egyenlőként akar kezelni, akkor is, ha ez társadalmi berendezkedésünkből adódóan kényszerű – az pedig, hogy az ilyen körülmények közt kiemelkedő különbségeket is el akarák fojtani, pláne elfogadhatatlan számomra.

Megint vissza kell utalnom rendszerpártiságomra: hiszen ha a tanuló normálisan dolgozik, nem hátráltatja a tanulási folyamatokat, nagyobb valószínűséggel kerül jobb viszonyba a tanárával, mint mondjuk egy olyan, aki magasról szarik az egészbe. Innentől kezdve úgy gondolom, a „munkaviszony”, illetve a munkakörülmények javulására szolgál, ha az ilyen alapú preferenciákat nem fojtjuk el: elvégre így is, úgy is létezni fognak, mindig lesznek kiskedvencek – de talán akár hasznát is lehet venni a dolognak, ha nem kell szégyellni. Ugyanúgy, ahogy az ellenérzést sem.

Ez persze visszafelé is igaz: azért értelmetlen iskolánkban a tanárértékelés, mert nem nyilvános – mert szörnyűséges és fúj lenne, ha kiderülne, hogy a diákság jobbnak, rátermettebbnek találja X tanárt, mint Y-t. De hadd kérdezzem meg: miért? Ha nem derül ki, nem fogja jobbnak találni az egyiket a másiknál? Ha nyilvános, az iskola vezetősége legalább tudna tervezni a dologgal.

Tisztában vagyok az alapvető ellenérvvel: ha egy tanár kimutatja, hogy nem kedvel egy diákot, negatív megkülönböztetésben részesíti, ami egyébként szerintem is elfogadhatatlan. Szerintem azonban ez nem a titkolt vagy nem titkolt preferenciák, hanem a tanár emberi, pedagógiai milyenségének kérdése: aki nem képes vagy nem hajlandó normálisan viselkedni az általa nem kedvelt diákokkal, az pocsék tanár és pocsék ember, ennyi az egész. Az nem való tanárnak.

Volt olyan tanár, aki üvöltözött velem a róla írt blogposzt miatt: ő már nem tartott nekem órát utána, így nem tudom megítélni, másképp viselkedett volna-e velem, mint addig – de az összes többi AKG-s tanárom kiállta ezt a próbát: gondoljon bármit is arról, amit kiköpök az internetre, az óra keretein belül ez egyáltalán nem jelent meg. Látjátok, nem is olyan lehetetlen ez. Akkor miért a sorrendiséget hibáztatjuk, ha az egyénekkel van a baj?

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold az Alternativity-t Facebookon!

Amennyiben vendégírással szeretnél jelentkezni vagy kérdésed van, a toonormal(kukac)citromail.hu címen érhetsz el.

0 Tovább

Üdv Magyarországon, TASZ!

Nem szeretek egyetérteni Lázár Jánossal, nem szeretek érzéketlennek látszani, viszont imádok egyet nem érteni a TASZ-szal – akikre már ráférne, hogy valaki felhívja a figyelmüket: Magyarországon vagyunk.


Zárkóztasson fel itt halmozottan hátrányos fiatalokat!
(Megvan, hogy ez Hódmezővásárhely?)

Nincs az a pénzösszeg, amit ne lehetne elkölteni, s ha az oktatásról van szó, ez talán még inkább így van, mint más esetekben: hisz el tudná bárki képzelni, hogy ne vetetne még gyereke iskolájába még négy SMART Board-ot, még hatféle menüt a menzára, még több, még jobb tanárt, párnázott székeket, a másodfokú egyenlet megoldóképletét dalba foglaló énektanárokat, memoritereket motyogó bohócokat a folyosóra…

Hopp, ébredjünk fel. Magyarországon vagyunk, ahol semmire sincs elég pénz, amire meg lenne, az meg furcsa módon ellopódik. Az is csoda, hogy a mai fiatalok (egy része) el tud számolni tízig. Na jó, hatig. Háromban azért kiegyezhetünk?

Ez persze elsősorban nem az ifjúság hibája, hanem a csodálatos magyar közoktatásé. Persze ezzel nem mondtam sokat. A legnagyobb baj az, hogy 1) minden alacsony színvonalú 2) mindenki kevesli a neki jutó támogatásokat 3) semmire sincs elég pénz – s ezt még egy Bokrosba oltott Bajnaival keresztezett Christine Lagarde-Roosevelt szerelemgyerek sem tudná megoldani.

Az a szomorú helyzet, hogy erre sem telik, arra sem telik, amarra sem telik. Nagyon sok fontos, alapvető dologra nem telik. Természetesen mindez az elmúlt másfél-nyolc-húsz-hatvan év szinte megszakítás nélkül pocsék gazdaság- és oktatáspolitikája az oka - s ha a bürokratikus vízfejek alkotta hétfejű sárkányt a legkisebb Matolcsy vagy Orbán levágná, más lenne a helyzet, de most tekintsünk el ettől: vessünk egy pillantást arra, mit kezdhetünk, mit kezdhetnénk a rendelkezésre álló zsozsóval az oktatási szférában.

Baromi egyszerűen megmondva: arra sincsen elég pénz, hogy minden gyereknek alapszintű oktatást nyújtsunk. Valakit be kell áldozni. Összességében persze nem szükségszerű, de jelen állás szerint elkerülhetetlen veszteségek ezek. A tanárok keveset kapnak (túlképzés mellett), az iskolák eszközök híján vannak, a tanév eleji pesti tankönyvbotrányról például ne is beszéljünk, a felzárkóztatás egy katasztrófa… vagy úgy is lehet fogalmazni, hogy „ami a magyar közoktatásban nem kötelező, az nincs finanszírozva, vagyis nincs”.

Na, el is érkeztünk a lényeghez:  a TASZ blogján azt állítja, hogy „Lázár János eltörölné a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerekek osztályaiban a minimális óraszámokra vonatkozó előírást”.

Hát ez szörnyű, katasztrofális, fúj… igaz? Bizonyára sokakat fel fogok háborítani, de szerintem nem az. A halmozottan(! – ettől ne tekintsünk el) fogyatékos gyerekek nevelése luxus, persze olyan luxus, amit a legtöbb nyugati jóléti társadalom meg tud engedni magának. A társadalmilag, kulturálisan és gazdaságilag is a két világ határán őgyelgő Magyarországnak erre egyszerűen nem telik.

Amíg az egészséges fiatalok normális felnevelésére sincs mód (mert lássuk be, olvasóim nagy részének és nekem sincs fogalmam arról, mi történik „a végeken”) országszerte, nem fér bele a halmozottan fogyatékos gyerekek megsegítése. Szomorú, szörnyű, de tény.

Még ha kötelezővé is tennénk, ergo pénzt adnánk rá, a nevelésükhöz elengedhetetlen környezet, felszerelés, pedagógusi előkészültség nem fog rendelkezésre állni. A jelenlegi helyzetben a halmozottan fogyatékos gyerekek tisztességes felnevelésére nincs mód.

Különben is, első körben talán az egészséges gyerekek nevelését kellene biztosítani – nálunk még erről sincs szó. Nem egy önkormányzat képtelen finanszírozni a környéki iskola fenntartását. Az sem tesz majd jót, hogy rengeteg iskola fog egyházi kézbe kerülni, de ez egy másik történet.

Nem szeretem az olyan általánosításokat, mint hogy "mindenkinek joga és kötelessége". Értem, hogy mai társadalmi berendezkedésünkben megkerülhetetlenek, de egy ilyen kicsavart környezetben lehetetlenné teszik a kármentés bármilyen formáját is.

Idealista vagyok, amikor arról beszélek, hogy a „lanyhák” azok, akikre az erőforrásainkat pazaroljuk a tehetségesekkel szemben. A szomorú valóság az, amit fentebb leírtam: Lázár János javaslata embertelen, de szükségszerű. A TASZ, jómagam, és az értelmiség álmodozása egy kulturáltabb, fejlettebb országba való – hazánkban még az alapok sincsenek a helyükön, nemhogy a tető tartóoszlopai.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold az Alternativity-t Facebookon!

Amennyiben vendégírással szeretnél jelentkezni vagy kérdésed van, a toonormal(kukac)citromail.hu címen érhetsz el.

23 Tovább

Alternativity

blogavatar

Az iskolákról, az iskolámról, a meg nem beszélt problémákról. Írja: egy AKG-s diák.

Utolsó kommentek